Grace klinika 10/15 – Elengedés

„Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük.

Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz.”

Grace klinika

Grace klinika 12/22 – Igazi anya

„Van egy bibliai történet két asszonyról. Mind a ketten ugyanazt a gyereket akarják. Salamon királynak döntenie kell. Két anya van, csak egy kaphatja meg. Salamonnak támadt egy ötlete. Osztozzanak meg. Fifty-fifty. Szó szerint félbe akarta vágni a gyereket. Az ügynek vége, ha az egyik anya lemond a gyerekről vagy egyikőjük sem hajlandó engedni és a gyereket szétszakítják.

Szeretnéd tudni mi a Salamon sztori vége? Lelövöm a poént. Az igazi anya inkább lemond a gyerekről, mint sem hogy ketté vágják. De mi legyen, ha két igazi anya van? Akkor nem nyer senki. Az már egy teljesen másik történet.”

Grace klinika

Született feleségek 2/12 – A betegség

„A betegség sokféle formát ölthet. Az, amely a testet támadja meg könnyen kezelhető. Jóval bonyolultabb azonban az a rejtett métely, amely a szívünkbe fészkeli be magát. A titkos szenvedély, ami felemészti a lelkünket. És a kór, bárhogy tagadjuk is befolyásolja itélőképességünket. Hogy túléljük, meg kell találnunk azt a különleges valakit, aki képes meggyógyítani. De sosem tudhatjuk előre, hogy kinél van a gyógyír számunkra. Vagy, hogy mikor bukkan fel vele.”

Született feleségek

Goethe az emberekről

„Ahogy az emberekről vélekedsz, úgy is fogsz bánni velük; és ahogy bánsz velük, azzá lesznek.”

Goethe