Grace klinika 11/22 – Veszteség

„Ő volt életem szerelme. Tényleg. Még egy férfit nem fogok ennyire szeretni. Tudom, hogy nem. Hogy lehetne? De elment. Ez a helyzet igaz? Elment és itt hagyott. Itt hagyott. … Minden másmilyennek látszik most. Minden annyira más. Nem tudom mihez kezdjek. Tudom mit kellene tennem, de mégsem tudom. Nem tudom. Nem tudom. … Elvesztettem. Minden megváltozott. És most azt hiszem nehéz elfogadni. Elment. Tényleg elment. És többé nem jön vissza.”

Grace klinika

Született feleségek 7/14 – Múlt

„Nem számít, hová megyünk. Nem számít, milyen gyorsan igyekszünk odaérni. Nem számít, hogy egy pillanatra sem nézünk vissza. A múlt, amelyet magunk mögött hagytunk, akkor is megtalálja a módját, hogy utolérjen minket.

Azt gondoljuk ugyan, hogy magunk mögött hagytuk a múltat, de a múlt valahogy mindig utolér minket. Bár szeretnénk elmenekülni előle, kénytelenek vagyunk szembe nézni a múltunkkal. És a titkoknak, melyeket maga alátemetett, felszínre kell törniük. És akkor, ha erősek vagyunk, képesek leszünk tovább lépni. Igen, mindannyiunknak magunk mögött kell hagynunk a múltat és kell indulnunk a jövő felé. És ha szerencsénk van, lesz aki segítsen oda is érni.”

Született feleségek

Jack London a barátságról

„Az otthoni megszokott élet udvariasságát itt önzetlenséggel, kitartással és türelemmel kell helyettesíteni, így és csakis így juthat hozzá a kincset érő drágagyöngyhöz: az igaz barátsághoz. Sohase mondja azt, hogy „köszönöm”; éreztesse anélkül, hogy a száját kinyitná, és bizonyítsa, viszonozza tettekben. Vagyis szavak helyett a tett, holt betűk helyett az eleven szellem legyen szószólója.”

Jack London