"Ő volt életem szerelme. Tényleg. Még egy férfit nem fogok ennyire szeretni. Tudom, hogy nem. Hogy lehetne? De elment. Ez a helyzet igaz? Elment és itt hagyott. Itt hagyott. ... Minden másmilyennek látszik most. Minden annyira más. Nem tudom mihez kezdjek. Tudom mit kellene tennem, de mégsem tudom. Nem tudom. Nem tudom. ... Elvesztettem. Minden megváltozott. És most azt hiszem nehéz elfogadni. Elment. Tényleg elment. És többé nem jön vissza."
Grace klinika
"1888. William Williams Keen volt az egyik első sebész aki sikeresen távolított el egy agytumort. Még hozzá nagyot. Utána is nézhetnek. Arról már kevesebbet szól a fáma, mikor ez a dupla Vilmos doktor úr nem járt sikerrel. Pedig biztos elveszített betegeket. Sebészként mindig fel kell készülnünk a veszteségekre. Főleg idegsebészként, ha nagy a tumor. Az ilyen csatákat épp olyan gyakran veszítjük el, mint ahányszor megnyerjük. A lényeg akár sikerül akár nem, hogy nem bukhatunk bele. Belebukni pedig csak úgy lehet, ha nem is küzdünk. Tehát addig küzdünk, ameddig csak lehetséges. ... Fejet fel irány az aréna. Nézz szembe az ellenséggel. Addig küzdj ameddig csak lehetséges. Sose engedd el. Sose add fel. Sose menekülj. Sose add meg magad. Küzdj a nemes célért. Csak küzdj. Míg ha egyértelműnek tűnik is, hogy szélmalomharcot folytatsz.
...
Miért próbálkozunk? Olyan hatalmas az akadály és alig van esélyünk. Nem lenne jobb feladni és hazamenni. Annyival könnyebb lenne az egész. De a vége az, hogy a könnyű nem dicsőség. A könnyűre nem emlékszik senki. A vérre emlékeznek, a csontokra és hosszú, gyötrelmes küzdelemre. Így lesz valakiből legendás hős."
Grace klinika
"Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal. Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.
...
Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell."
Grace klinika
"Vagyon és veszteség, élet és halál ugyanaz. Ahol nem süt a nap, ott árnyék sincsen."
Hilaire Belloc
"Mondjuk, hogy éppen műtesz egy vénakávát. Amikor hirtelen rád szakad az ég. Te meg vágsz itt, varrsz ott és az a rettenetes helyzet egyszer csak a múlté lesz. Kár, hogy az élet kihívásait nem várhatjuk szikével. Pedig jó lenne. De biztos, hogy azt támadásnak neveznék. ... Kicsit rémisztő, milyen gyorsan omolhat össze körülöttünk minden. Néha egy óriási veszteség kell, hogy eszünkbe jusson mi a legfontosabb számunkra. Néha ettől erősebbek leszünk a végén. Bölcsebbek, És jobban felvértezve várjuk a következő nagy katasztrófát, ami utolér. Néha. De nem mindig."
Grace klinika
"Az emberi szervezet kompenzál a veszteségekért. Alkalmazkodik, hogy ne vágyjon arra, amit nem kaphat meg. De olykor a veszteség túl nagy és a testünk nem tud magától kompenzálni. Akkor lépnek közbe a sebészek. ... Reménykedünk, mikor elindulnak a dolgok. Azt várjuk, hogy az egész világot megkapjuk. Nem azt, hogy elveszítjük. Azt mondják, a veszteséget nem elfogadni egyfajta őrültség. Talán így igaz, de van, hogy ez kell az életben maradáshoz."
Grace klinika
"Mindenki veszít néha. Nem kapja meg, amit akar. Barátai, szerettei távoznak. Megbán korábbi döntéseket. Igyekszik, ahogy bír, mégis kudarcot vall. Nem a vesztés számít. Hanem a módja. Hogy mit kezd a vereségével."
Scott Jurek
"Nem a halál a legnyagyobb veszteség az életben. Hanem amikor bennünk hal meg valami, míg még élünk."
Norman Cousins
"Számtalan módja van annak, hogy győzzünk ebben a világban. Vannak csaták, melyek egy hirtelen visszavonulóval nyerhetők meg. Vannak babérok, melyek csak némi csalással arathatók le. Vannak ellenfelek, akik egy egyszerű mosollyal győzhetők le. Na persze vannak, akiknek a győzelem önamagában nem elég. Valaki másnak veszítenie kell."
Született feleségek
"Meghalni nem könnyű. A testet életben maradásra tervezték. Kemény koponya. Erős szív. Élénk érzékek. Ha a test kezd elbukni, jönnek a gyógymódok. A sebészek elég arrogánsak, hogy azt higgyék, bárkit megmenthetnek. Mint mondtam, meghalni nem könnyű. ... Élni jobb, mint meghalni. Egy pontig. De még ha helyes is hagyni meghalni a másikat, egy sebésznek nem ez a dolga. Mi arrogánsak vagyunk és versengünk. Nem szeretünk veszíteni. És a halál az veszteség. Akkor is ha tudjuk, hogy nem az, ha tudjuk, hogy ideje és hogy helyes. És tudjuk, hogy mindent megtettünk. De nehéz elhesegetni, hogy tehettünk volna többet."
Grace klinika
"Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk. ... Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább. ... A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz. ... A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal ... eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás."
Grace klinika
"A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerűen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak."
Virginia Cleo Andrews
"A sebészek nem a kedvességről és gügyögésről ismertek. Arrogánsak, türelmetlenek, gonoszak leggyakrabban. Azt hinnénk nincsenek barátaik. Ki viselné el őket? De a sebészek olyanok, mint a nátha. Kellemetlenek és kitartóak. A sebészek kellemetlenek, agresszívak, megállíthatatlanok. Olyan emberek, akikre szükséged lehet, ha pácban vagy. ... Ha orvos vagy, az nem könnyíti meg a barátkozást. Talán, mert az élet és a halandóság folyton az arcunkba csap. Vagy mert ha minden nap látjuk a halált, kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy az élet, minden perc kölcsönkapott idő. És minden ember, akivel törődni kezdünk újabb veszteség az összesítésben a vonal alatt. Ezért van az, hogy annyi orvos van, aki egyáltalán nem is barátkozik. De mi többiek kötelességből mozgatjuk a vonalat És minden veszteséget olyan messzire tolunk, amennyire csak lehetséges."
Grace klinika
"A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit."
Richard Bach
"Az a baj a rezidensséggel, hogy mindig őrültnek érezzük magunkat. Évekig nem alszunk. Minden nap krizis helyzetben lévő emberek közt mozgunk. Már nem látjuk át, mi a normális. Akár önmagad, akár más kapcsán. És az emberek mégis elvárják, hogy megmondjuk, hogy vannak. Honnan a fenéből tudhatnánk? Az ember azt sem tudja, ő hogy van. ... Nem az a csoda, hogy miért őrülnek meg az emberek. Inkább az, hogy miért nem. Annak ellenére, hogy mi mindent elveszíthetünk egy pillanat alatt. Vajon mi a csuda tart minket össze?"
Grace klinika
Ralph Waldo Emerson
Erich Fromm
"Orvosként ismerjük mások titkait. A kórtörténetüket. A szexuális hátterüket. A bizalmas információ éppoly fontos egy sebész számára, mint a szike. És éppoly veszélyes is. Titkokat őrzünk. Muszáj. De nem minden titkot tudunk megőrizni. ... Bizonyos szempontból az árulás elkerülhetetlen. Ha a testünk elárul. Gyakran a műtét a megoldás kulcsa. Ha egymást áruljuk el. Ha egymást áruljuk el, a megoldás kevésbé egyértelmű. Bármit megteszünk, hogy helyreállítsuk az elveszett bizalmat. De vannak olyan sebek, olyan árulások, amelyek olyan mélyek, olyan súlyosak, hogy lehetetlen helyreállítani, amit veszítettünk. És ha ez megtörténik, nem tehtünk mást, minthogy várunk."
Grace klinika
Cyril Connolly
Dr Burton Grebin
"A sikeres gyakornokság kulcsa mindaz, amit feladunk. Az alvás, a barátok, a normális élet. Mindezt feláldozzuk azért a csodás pillanatért, a pillanatért amikor hivatalosan is sebészek leszünk. Néha napján persze úgy tűnik megéri meghozni azt a sok áldozatot. De azért vannak olyan napok is, amikor minden hatalmas nagy áldozatnak tűnik. És végül ott vannak az olyan áldozatok is, amikről magunk sem tudjuk miért szükségesek. ... Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára. Így mielőtt csatába szállsz jó, ha átgondolod mit vagy hajlandó veszíteni. És túl gyakori, hogy ha azt tesszük, ami jól esik, akkor eltekintünk attól ami helyes. És ha beengedsz valakit, akkor le kell döntened a sok falat, amit életed során építettél. Persze a legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteségeket. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni."
Grace klinika