Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény

„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.

Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”

Grace klinika

Grace klinika 7/7 – Kérdések és válaszok

„Kérdés: Előfordult már, hogy egy vadidegen levette Önök előtt a ruháját, rámutatott egy nagy lila pacára a hátán és azt kérdezte: Mi a fene ez? Egy normális ember esetében a válasz remélhetőleg soha. De egy orvos esetében a válasz nagy valószínűséggel öt perccel ezelőtt. Egy orvostól elvárják, hogy mindenre tudja a választ. És őszintén, mi is szeretjük azt hinni, hogy mindenre van válaszunk. Az orvosok alapvetően mindentudók, de aztán jön valami és kiderül, hogy mégsem.

Válaszokat keresünk. A gyógyításban. Az életben. Mindenben. Néha a keresett válasz a felszín alatt bújik meg. Máskor meg olyan válaszokra lelünk, amikre látszólag fel sem tettük a kérdést. Olykor a válaszok teljesen váratlanul jönnek. És néha, bár megleljük a keresett választ, továbbra is temérdek kérdés zúdul a nyakunkba.”

Grace klinika

Született feleségek 4/8 – Múlt, hibák

„Úgy gondolunk a múltra, mint a híd alatt rég lefolyt vízre. Folyóra, mely elmossa ifjúságunk ballépéseit. Kihunyt szerelmeket. Leküzdhetelen szenvedélyeket. Veszni hagyott lehetőségeket. De előbb vagy utóbb elénk sodor valamit az élet, ami emlékeztet a hibáinkra és a bűnökre, amiket elkövettünk.

Múltbéli hibáinknak meg van aza rossz szokásuk, hogy visszasodrodnak az életünkbe és olyankor bizony meg kell fizetnünk értük.

A múltat sosem hagyjuk igazán a hátunk mögött. Kísértetek olálkodnak a sötétben, lesben állva, hogy emlékeztessenek döntéseinkre. De ha hátra tekintünk lehet, hogy egy kitárt karú régi barátra lelünk. Vagy egy ellenünk ármánykodú régi ellenségre. Vagy egy felnőtt fiúra, aki szívből megbocsájt. Milyen szomorú, hogy valaki nem hajlandó visszanézni és sosem érti meg, hogy aki a múltat tagadja, az arra van kárhoztatva, hogy ugyanabba a hibába essen újra.”

Született feleségek