Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény

„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.

Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”

Grace klinika

Grace klinika 2/26-27 – Az élet érzése

„Az embernek sok mindenre van szüksége, hogy azt érezze, él. Családra. Szeretetre. Szexre. De csak egy dolog kell, hogy tényleg élhessünk. Egy dobogó szív. Ha veszélyben van a szívünk kétféleképp reagálhatunk. Vagy elfutunk vagy támadunk. Röviden azt mondhatnám harcolunk vagy menekülünk. Ösztönös. Nem irányíthatjuk. Vagy mégis?”

Grace klinika

Mátrix – a remény

„A remény az emberi önáltatás kvintesszenciája, mely egyszerre tud a legerősebb oldala és a leggyengébb pontja lenni.”

Mátrix

Merida, a bátor – Végzet, sors

„Azt mondják a végzetünk ehhez a földhöz köt. A részünké vált és ez kölcsönös. Végzetünk úgy fonódik össze, mint cérna a ruhával. Egy ember sorsa képes megpecsételni sokakét. Egész életünkben a végzetünket kutatjuk, próbáljuk megváltoztatni. Van, aki sosem lel rá. Azonban másoknak sikerül.

Vannak, akik szerint nincs hatalmunk a sors felett. Nem befolyásolhatjuk a sorsunkat. De én már tudom. Mi magunk vagyunk a sorsunk. Csak bátran szembe kell nézni vele.”

Merida, a bátor