Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény

„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.

Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”

Grace klinika

Grace klinika 1/1 – Játék

„A játék. Azt mondják az ember vagy tud játszani vagy nem. Az Anyám az egyik legjobb játékos volt, vele ellentétben én, én … egy balfék vagyok.

Nem tudok egy okot sem mondani, hogy miért akarok sebész lenni, de ezret tudnék mondani, hogy miért kéne kiszállnom. Direkt megnehezítik a dolgot. Életek múlnak rajtunk. Eljön a pillanat, amikor az egész már rég nem játék és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de azaz igazság, hogy tetszik a csatamező.”

Grace klinika