Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény

„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.

Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”

Grace klinika

Grace klinika 11/2 – Rejtvény

„Imádom a rejtvényeket kiskorom óta. A rekordom a pénteki new york times rejtvényénél 11 perc. 13 voltam. Próbálom megdönteni. Ez dicsekvésnek tűnt. Úgy értem, ha belekezdek egy rejtvénybe nem teszem le, amíg nincs kész. Szerintem a rejtvények miatt lettem orvos. Hiszen ez is egy nagy rejtvény. Összegyűjtünk minden adatot, felmérjük a bajt. Összpontosítunk. És végül megoldjuk. Az emberek keményebb diók. Nincs konkrét megfejtés. És nem is kapunk meg minden adatot.

A legtöbb rejtvénynél az utolsó információ a legfontosabb. Legyen az egy orvosi probléma. Vagy hogy kik vagyunk? Vagy hol a helyünk? Az utolsó információ a döntő. Ezért vagyunk olyan elégedettek, amikor megfejtettük a rejtvényt. Kivéve, ha mégsem az a jó megoldás. Ilyenkor azt kivánjuk bár bele se kezdtünk volna a rejtvényünkbe.”

Grace klinika

Grace klinika 1/6 – Félelem vs siker

„Pár száz évvel ezelőtt Benjamin Franklin megosztotta a világgal a sikerének titkát: Amit ma megtehetsz – mondta – sose halaszd holnapra. Ez az ember fedezte fel a villamosságot. Azt hihetnénk többen is megfogadjuk a szavát. Nem tudom miért halogatjuk a dolgokat, de ha tippelnem kéne, azt mondanám a félelem az oka. Félelem a kudarctól, a fájdalomtól, a visszautasítástól. Néha pusztán a döntéshozataltól félünk, merthogy mi van, ha tévedünk, ha helyre hozhatatlan hibát követünk el. Akármitől is félünk egy dolog tuti biztos, hogy idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit nagyobb, mint a félelem, hogy megtegyük. Olyan lesz, mintha egy hatalmas tumort cipelnénk.

Ki korán kel, aranyat lel. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Aki sokat markol, keveset fog. Nem csinálhatunk úgy, mint akinek nem szóltak. Mind ismerjük a közmondásokat, hallottuk a filozófusokat, a nagyszüleinket, akik mind a rohanó időről beszéltek. Ugye ismerős a mondat: ragadd meg az alkalmat. Mégis néha magunknak kell rájönnünk. El kell követnünk a saját hibáinkat, meg kell tanulnunk a leckét. A ma lehetőségeit besöpörjük a holnap szőnyege alá, de egyszer csak nem megy és akkor végre tényleg felfogjuk, hogy miről beszélt Benjamin Franklin. Hogy jobb tudni, mint sötétben élni. Hogy jobb az ébredés, mint az alvás. És hogy a legnagyobb bukás  is, a legcsúnyább, legszörnyűbb hiba is jobb, mintha meg se próbáljuk.”

Grace klinika