Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény

„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.

Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”

Grace klinika

Grace klinika 3/10 – Barátok

„A nap végén mikor véget ér a stressz csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani és úgy tenni mintha nem törödnénk egymással általában nagy kamu. Kutatunk és eldöntjük kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk. Mindegy mennyire bántottuk meg őket. Akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani. És persze néha közel lehet túl közel van. De néha a személyes terünk ilyen megsértése az, amire pontosan vágyunk.”

Grace klinika

Született feleségek 1/12 – a halál

„A halál elkerülhetetlen. Ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát, de mielőtt ez az ígéret betartatik,  mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem, vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség. Mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelemet ad életünknek, de a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami. Míg késő nem lesz.”

Született feleségek