Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény

„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.

Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”

Grace klinika

Született feleségek 7/15 – Búcsú

„Sokféle módja van a búcsúzásnak. Vannak, akik kezet ráznak. Mások kedvesen integetnek. Néhányan pedig szeretik megölelni egymást. Aztán vannak olyanok is, akik nem hajlandóak távozni, míg valaki azt nem mondja nekik, hogy tűnés.

Elmenni sosem könnyű. De eljön az idő, amikor tovább kell lépnünk. Hogy hátunk mögött hagyhassuk a gyerekkort. Hogy lezárhassuk a múltat. Hogy jó szülők lehessünk. Igen. Búcsút venni sosem könnyű. Különösen azoknak, akiknek nincs hová menniük.”

Született feleségek