Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény

„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.

Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”

Grace klinika

Hamvas Béla a szabadságról

„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára.
Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság.
Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Csak egyetlenegyszer. Minden csak egyszer.
A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni.
A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer.
Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni.”

Hamvas Béla