„Minden csecsemő úgy sír a születésekor, mintha nem lenne holnap. Hangosan, fülsértően. A helyzet nagyon igazságtalan. Az imádnivalóan pici babának most kellett elhagynia az anya méhét. Kénytelen a kinti levegőt belélegezni az aprócska tüdejével. Az ember már csak ilyen, nem szeret kint vacogni a hidegben. Kirekesztve, egyedül.
…
Ragaszkodás, elfogadás és feltétlen szeretet. Mind erre vágyunk. Csak ezt keressük. De amikor megtaláljuk, halálra rémülünk tőle. Mert ugyanolyan hirtelen ahogy rátalálunk, el is veszíthetjük. És újra kint vacogunk a hidegben. Egyedül.”
Grace klinika