Grace klinika 12/14 – Kívül a komfortzónán

„Minden csecsemő úgy sír a születésekor, mintha nem lenne holnap. Hangosan, fülsértően. A helyzet nagyon igazságtalan. Az imádnivalóan pici babának most kellett elhagynia az anya méhét. Kénytelen a kinti levegőt belélegezni az aprócska tüdejével. Az ember már csak ilyen, nem szeret kint vacogni a hidegben. Kirekesztve, egyedül.

Ragaszkodás, elfogadás és feltétlen szeretet. Mind erre vágyunk. Csak ezt keressük. De amikor megtaláljuk, halálra rémülünk tőle. Mert ugyanolyan hirtelen ahogy rátalálunk, el is veszíthetjük. És újra kint vacogunk a hidegben. Egyedül.”

Grace klinika

Grace klinika 7/17 – Szabályok

„Renegátok. Szabályszegők. Szikés gengszterek. Így szeretünk gondolni magunkra. Piszok jónak hisszük magunkat. Szexinek. A baj csak az, hogy ez nem teljesen igaz. Legbelül szabálykövetők vagyunk. Birkák. Nem szegjük meg a protokollt. A-tól z-ig betartjuk. Mert ha nem követjük a protokollt a betegeink meghalnak és nem leszünk többé piszok jók. Csak piszkok.

Ez minden orvos dilemmája. Biztonsági játékosnként kövessük a protokollt. Vagy kockáztassunk és alkossunk újat. A kockázat járhat sikerrel, de kudarccal is. Időnként akkor is szembe kell szállnunk a rendszerrel, nagyot ugrani. És ha megvan az áhított végeredmény, az a világ legjobb érzése. De ha nincs?”

Grace klinika

Grace klinika 10/8 – Esély

„Glióma, fibróma, blasztóma. Bármilyen is egy tumor az emberek ugyanazt várják el az orvostól. Találja meg hol bujkál a testünkben és nyissák fel a beteget. És vágják ki a fenébe. De nemcsak a tumor ellen harcolunk. Több, mint egy milliárd sejttel háborúzunk.

De miben bízhatunk, ha az esély egy a milliárdhoz. Erősek maradunk, túl megyünk minden racionális határon és soha nem adjuk fel. De az igazság az, hogy bárhogy is próbálkozunk és igyekszünk talpon maradni, ha már minden eldőlt, egyszerűen nincs esélyünk.”

Grace klinika

Richard Wilkins a csodákról

„A csodák akkor kezdenek felbukkanni az életedben, mikor legalább annyi energiát szentelsz az álmaidnak, mint amennyit a félelmeidnek szoktál.”

Richard Wilkins