„Hátfájás. Sajgó áll. Émelygés. A férfiaknál általában ez mind pont az, aminek látszik. A nőknél azonban ezek a szívroham tünetei. A tünet néha inkább eltakarja, mi is a baj igazából. Az számít ahogy megmutatkozik.
…
Mi történik, ha lekerül a kesztyű és nem lehet már a maszk mögé bújni? Mi jön ezután? Mindent beleadsz az ütésbe és nézed hová puffan. Vagy hátradőlsz, vársz kicsit és bekapod a balhorgot? … Meghátrálsz vagy előretámadsz? Na? Melyiket választod?”
Grace klinka
„Szívem mélyéből esküszöm, hogy meg akarok gyógyulni. Olyan akarok lenni, mint a többi ember. Nem ez a számkivetett, aki senkinek sem kell.”
E. M. Forster
„A sebészek imádják a hatlmat. Egy szikével a kezedben Te vagy a világ ura. Nincs félelem, se fájdalom. Óriás vagy és golyóálló. Aztán kijössz a műtőből és a tökéletesség, a tökéletes összeszedettség egy csapásra semmibe vész.
…
Senki nem szereti elveszíteni az önuralmát, de sebészként nincs ennél rosszabb. A gyengeség jele, ha nem növünk fel a feladathoz. És mégis van olyan, hogy a dolgok kicsúsznak a kezünkből, mikor a föld nem forog tovább és egyszer csak rádöbbensz, hogy a fényes szikéd sem menthet meg. Mindegy hogy küzdessz ellene. Elbuksz. És ez pokolian rémísztő. Ámbár van jó oldali is a szabadesésnek. Az a lehetőség, hogy a barátaid elkapnak.”
Grace klinika
„Igen, a kertvárosban minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszzönt be. De mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy … hogy Ő boldog. Hogy megváltozhatunk … vagy hogy Ő változtat a döntésén. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel. Vagy hogy képesek vagyunk Ő nélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk sajátmagunknak, kétségbe esetten és elszántan reménykedve abban, hogy mire jő a reggel minden valóra válik.”
Született feleségek