Grace klinika 2/19 – megbánás, karma, egyensúly

„Na jó. Néha napján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket, rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben vagy legkésőbb mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor abban a percben megpróbáltuk. De … de mégis  valami legbelül arra sarkall, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük. Csak arra célzok, hogy ki mint vet úgy arat. Azt kapjuk vissza, amit adunk. A karma az oka és akárhogy is nézzük a karma  szívás. Megmondtam, a bosszú szar ügy.

Így vagy úgy a karmánk rákényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Szembenézhetünk a karmánkkal vagy megvárhatjuk, hogy egyszer csak hátulról mögénk lopakodjon. Így vagy úgy, de a karmánk mindig ránk talál. És az igazság az, hogy sebészként nagyobb esélyünk van mint másnak, hogy az egyensúlyt magunk felé billentsük. Bárhogyan is próbálkozunk, nem menekülhetünk a karmánk elől, mert követ minnket. Azt hiszem nem panaszkodhatunk a karmára. Nem igazságtalan és nem is váratlan, csak helyre billenti az egyensúlyt. És mégha olyasmira készülünk is, amiről tudjuk, hogy ezáltal a karmának esélye van ellenünk fordulni. Nos azt hiszem egyértelmű, hogy mindenképp megtesszük”

Grace klinika

Antoine de Saint-Exupéry – szelídítés

„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”

Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

Grace klinika 12/18 – Utólag

„Órákon át tanulmányoztam Anyám régi műtéteinek felvételeit. Figyeltem minden mozdulatot, minden vágást minden döntést és összeraktam a puzzle-t. Néztem, figyeltem, tanultam. Ezt a luxust nem engedhetjük meg, ha egy beteg fekszik előttünk. Nincs visszatekerés. Nincs ismétlés. Akkor muszáj vágnunk és bíznunk benne és hogy tudjuk, hogy mit csinálunk.

Utólag mindig okos az ember. Könnyű rájönni, hogy mit kellett volna tenni, ha visszatekerjük. Látjuk a hibákat, tudjuk mit csináltunk rosszul. De akkor már késő, nem igaz?”

Grace klinika