Grace klinika 2/2 – Telhetetlenség

„Volt egy nénikém, aki ha töltött nekünk valamit, mindig azt mondta: Szólj, ha elég! A nénikém azt mondta: szólj ha elég, de persze nem szóltunk. Soha nem mondjuk, hogy elég, hiszen mindig ott a lehetőség, hogy még többet kapjunk. Több tequila, több szerelem, több akármi. A több jobb.

Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Arról, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Elmosodik a határvonal. A szükséges a vágy barométere. Csak és kizárólag az egyéntől függ és attól, hogy mi az, amit beletöltenek. Néha csupán csak kostolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég. A pohár feneketlen és mindig egyre többet akarunk.”

Grace klinika

Grace klinika 10/3 – Kegyelem

„Létezik egy nagyon érdekes gyerekjáték. Összekapaszkodnak és háromra megpróbálják eltörni egymás ujját. A végsőkig ki kell tartani, vagy legalábbis tovább, mint a másik fél. A játék, akkor ér véget, ha valaki azt mondja állj. Feladja. Kegyelmet kér.  Nem egy vidám játék.

A játékban, ha valaki kegyelmet kér, a másik figyel rá és megszűnik a fájdalom. Bár mindig ilyen könnyen menne. Ez már nem játék. Nem vagyunk gyerekek. Hiába kérünk kegyelmet senki sem hallja meg. Magunk vagyunk. És a semmibe kiálltunk.”

Grace klinika