Grace klinika 4/2 – Függőség

„A kórházban minden nap látunk függőséget. Sokkoló, hogy hányféle függőség létezik. Túl sima ügy volna, hacsak a drog, a pia és a cigi volna.  A legnehezebb a leszokásban az, hogy akarjunk leszokni. Hiszen nem véletlenül lettünk függők. Nem. Sokszor. Túl sokszor a dolgok, amik életünk normális részeként indulnak; egyszer csak átcsapnak megszállottságba, megrögzöttségbe. Kezelhetetlenné válnak. A mámort keressük. A mámort, ami mellett minden homályba vész.

A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget. Mert a legvégén, bármi is volt az, ami a mennybe repített, már nem esik jól és fájni kezd. De azt mondják nem szokunk le, amíg el nem érjük a mély pontot. De honnan tudjuk, hogy ez hol van.Nem számít mennyire fáj valami van, hogy elengedni még fájdalmasabb.”

Grace klinika

Grace klinika 2/15 – Vonalak

„A sebészeti osztályon létezik egy vörös vonal, amely jól láthatóan elkülöníti egymástól azt a területet, amit mindenki szabadon használhat. Attól, amit csak néhány kiváltságos. És nem nézik jó szemmel, ha ezt a vonalat engedély nélkül átlépik. Általában oka van annak, ha vonalat húzunk. Védekezés, biztonság keresés, tisztán látás. Ha úgy döntesz, hogy átléped a vonalat, azt a saját felelősségedre teszed. De akkor mért van az, hogy minél láthatóbb a vonal, annál nagyobb a kísértés, hogy átlépjük.

Nem tehetünk róla, ha egy vonalat látunk át akarjuk lépni. Talán az élvezet miatt, amit az okoz, amikor az ismerőst felváltja az ismeretlen. Egyfajta bátorság próba. Az egyetlen probléma, ha egyszer átlépted szinte lehetetlen visszafordulni. De ha valahogy mégis sikerül visszajutni a vonalon túlra, hatalmas biztonságra lelünk.”

Grace klinika

A part – A paradicsom

„Továbbra is hiszek a paradicsomban. De most legalább tudom, nem kint keresendő, mert a paradicsom nem egy hely, ahová mehetsz, hanem egy perc, mikor úgy érzed valaminek a része vagy. És ha rátalálsz erre a percre örökké tart.”

A part

Carl Gustav Jung a véleményről

„Képtelenek vagyunk együtt élni dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra, mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek.”

Carl Gustav Jung