„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.
…
Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”
Grace klinika 14/2 – Fájdalom
„Van egy mondás, amit gyakran idéznek kórházakban. Így hangzik: A fájdalom elkerülhetetlen, de szenvedni nem muszáj. De aki ezt kitalálta, annak sosem volt nagy műtéte. Vagy nem fizikai fájdalomra gondolt, hanem a másik fajtára, ami rosszabb. Talán arra a szörnyű égő, sajgó fájdalomra gondolt, ami akkor tör ránk, ha kudarcot vallunk. Szenvedni nem muszáj. Aki ezt mondta, azt sem tudta, mit beszél.
…
Sebészként megszüntetjük a fájdalmat. Emberként pedig próbáljuk elkerülni azt. Ha már fájnia kell, megpróbáljuk megérteni. Ostoba idézetekkel, amik talán segítenek. Minthogy szenvedni nem muszáj. Vagy az idő mindent megold. Vagy az én kedvencem: a fájdalomnak célja van. Bárcsak igaz lenne.”
Grace klinika
Alfred Adler a jelentőségről
„Minden ember arra törekszik, hogy jelentőségre tegyen szert, de hiába, ha nem látjuk, hogy egész jelentőségünk annyi, amennyit másokért teszünk.”
Alfred Adler
Stephen King az életről
„Az élet nagyon szomorú tud lenni, és általában az is. Az emberek úgy tesznek, mintha ez nem így lenne, és hazudnak a gyerekeiknek (…), azért hogy ne ijesszék el őket és ne ábránduljanak ki, pedig igen, az élet szomorú tud lenni. A világnak fogai vannak, és beléd marhat, amikor csak akar.”
Stephen King – Tom Gordon, segíts!
Született feleségek 2/21 – Igazság
„Minden családnak megvan a maga módszere arra, hogy hogyan rejtse el azt, amit nem akar közszemlére tenni. Legyen az egy kép, ami eltakar egy csúnya foltot egy falon. Vagy egy ajtó, ami elfedi a mögötte levő káoszt. Vagy egy műmosoly, ami hosszú évek kínjait és szívfájdalmait kendőzi el. A családok sok mindenre hajlandók, hogy a kínos igazságot leplezzék. Egyesek persze még többre is, mint mások.
…
Ha az igazság csúf az emberek megpróbálják véka alá rejteni. Mert tudják micsoda kárt okoz, ha fény derül rá. Úgyhogy vaskos falak közé bújtatják, vagy zárt ajtók mögé dugják. Vagy mindenféle cseles álcával leplezik. De az igazság bármily csúf is, mindig kitudódik. És valakinek, akit szeretünk mindig bántódása esik. Egy másik valaki pedig tobzódik a fájdalmában. És minden igazságok közül ez a legcsúfabb.”
Született feleségek