Grace klinika 6/8 – Felelősség

„Leírhatatlan, egyszeriben milyen pánik tör rád, ha sebész vagy és az éjszaka közepén egyszer csak megszólal a csipogód. A szíved kalapál, az agyad lefagy, az ujjad lebénul. Érdekeltté válsz. Mert a beteg valakinek az anyja, apja, a gyereke és a Te felelősséges, mert ennek a valakinek az élete a Te kezedben van. Egy sebészt mindig érdekli a beteg sorsa. De ha a beteg egy gyerek, nemcsak érdekelt vagy, hanem felelős is. Felelős azért, hogy a gyerek életben marad-e? Lesz-e jövője?” És ez bárkit megrémítene.

Minél többet adsz bele, annál nagyobb a jutalom. De ehhez kockáztatnod kell. De tudnod kell, hogy mindent elveszíthetsz. De ha vállalod a kockázatot, ha mindent beleadtál, a jutalom meglepő lehet.”

Grace klinika

Grace klinika 10/23 – Hatás-ellenhatás

„Minden hatásnak van egy azonos erejű ellenkező irányú ellenhatása. A sürgősségi osztályon dolgozók ezt a saját bőrükön tapasztalták. Ejtőernyősök, redeósok. Emberek, akiknek a bátor lépéseik törött csontokhoz és zúzott lépekhez vezetnek. A sebészek megtanulják kezelni, hogy a nagy ötletük kudarcot vall. Összeszedjük a darabokat és megpróbáljuk összerakni őket.

Az a helyzet a bátor lépésekkel, hogy ijesztőek. Lehet, hogy könnyekhez és törött csontokhoz vezetnek. És éppen ez teszi őket olyan átkozottul izgalmassá.”

Grace klinika

Grace klinika 6/10 – Ajándék

„A legjobb ajándékomat karácsonyra kaptam 10 évesen. Életem első varrókészlete. Addig használtam, amíg vérezett az ujjam, aztán pedig megpróbáltam összevarrni. És ez indított el a sebészet útján. A lényeg az, hogy a legjobb ajándékok néha meglepő csomagolásban érkeznek.

Minden nap az életet adhatjuk ajándékba. Lehet, hogy fájdalmas, lehet, hogy rémisztő, de a végén megéri. Minden esetben. Mindenkinek van lehetősége adni, bár az ajándék átadás nem mindig olyan drámai, mint ami egy műtőben történik. Az ajándék talán egy egyszerű bocsánat kérés. Talán az, hogy megértjük a másik álláspontját. Vagy az, hogy megőrizzük egy barát titkát. Az öröm állítólag az, hogy adunk. De ha az öröm elszáll, amikor adni már inkább terhet jelent, akkor megállunk. De ha olyan vagy mint a legtöbb ember, akkor addig adsz, amíg már fáj. És aztán még egy kicsit.”

Fekete István az egyéniségről

„Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni! Nem oktattak, nem neveltek, nem irányítottak úton-útfélen és minden pillanatban. Hagytak annak lenni, aki vagyok, aki leszek.”

Fekete István