Grace klinika 8/10 – Csapások

„Egy hirtelen becsapódás áldozatait a legnehezebb kezelni. Ők nem csak az ütközés miatt sérülnek, hanem utána is. A centrifugális erő mozgásban tartja őket. Kirepülnek az autóból át a szélvédőn. A belső szerveik a csontokhoz ütődnek. A testük újra és újra megsérül. Így sosem tudhatjuk, hogy valójában mekkora is az okozott kár. Míg meg nem állnak.

Nem készülhetünk fel egy váratlan csapásra, nem védekezhetünk, mert az beüt a semmiből és hirtelen az addigi életünk szerte foszlik örökre.”

Grace klinika

Voltaire az életről

„Az élet olyan, mint a hajótörés. De soha ne felejtsünk el énekelni a mentőcsónakban.”

Voltaire

Csukás István – Tavaszi vers

Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

Csukás István

Grace klinika 2/6 – Emberismeret

„Általában az emberek kétféleképpen kategorizálhatok. Vannak, akik szeretik a meglepetéseket és vannak, akik nem. Én, én nem. Nem is ismerek sebészt, aki szereti a meglepetéseket, mert sebészként szeretünk mindent tudni. Muszáj tudnunk, mert ha nem tudunk mindent, az emberek meghalnak és minket beperelnek. Most csacsogok? Azt hiszem csacsogok. Oké, tehát a mondandom lényegének, mert van lényege, semmi köze a meglepetésekhez, vagy halálhoz, sem perekhez, sőt a sebészekhez sem. A lényeg a követekző: akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj az egy címeres idióta volt. Mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon, ha nem tudnak valamit. Na jó, nyertek, talán csak a második legrosszabb.

Sebészként annyira sok mindent kell tudnunk. Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk a betegekről. És tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról. A végén arra is rá kell jönnünk, hogyan gondoskodjunk magunkról. Sebészként mindent tudnunk kell, de emberilényként néha jobb sötétben tapogatozni, mert a sötétben lehet, hogy félünk, de réménykedünk is.”

Grace klinika