„A gyerek olyan, mint a friss beton. Bármi is nehezedik rá, az nyomot hagy benne.”
Dr. Haim Ginott
Született feleségek 1/15 – A hazugságok
„Igen, a kertvárosban minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszzönt be. De mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy … hogy Ő boldog. Hogy megváltozhatunk … vagy hogy Ő változtat a döntésén. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel. Vagy hogy képesek vagyunk Ő nélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk sajátmagunknak, kétségbe esetten és elszántan reménykedve abban, hogy mire jő a reggel minden valóra válik.”
Született feleségek
Grace klinika 6/1-2 – Gyász
„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.
…
Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.
…
A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.
…
A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”
Grace klinika
Grace klinika 12/18 – Utólag
„Órákon át tanulmányoztam Anyám régi műtéteinek felvételeit. Figyeltem minden mozdulatot, minden vágást minden döntést és összeraktam a puzzle-t. Néztem, figyeltem, tanultam. Ezt a luxust nem engedhetjük meg, ha egy beteg fekszik előttünk. Nincs visszatekerés. Nincs ismétlés. Akkor muszáj vágnunk és bíznunk benne és hogy tudjuk, hogy mit csinálunk.
…
Utólag mindig okos az ember. Könnyű rájönni, hogy mit kellett volna tenni, ha visszatekerjük. Látjuk a hibákat, tudjuk mit csináltunk rosszul. De akkor már késő, nem igaz?”
Grace klinika
Buddha a gondolatokról
“Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.”
Buddha