„A bosszú az indulat megnyilvánulása, a megtorlás az igazságé.”
Samuel Johnson
Grace klinika 3/10 – Barátok
„A nap végén mikor véget ér a stressz csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani és úgy tenni mintha nem törödnénk egymással általában nagy kamu. Kutatunk és eldöntjük kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk. Mindegy mennyire bántottuk meg őket. Akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani. És persze néha közel lehet túl közel van. De néha a személyes terünk ilyen megsértése az, amire pontosan vágyunk.”
Grace klinika
Grace klinika 3/17 – Csodák
„Léteznek orvosi csodák. Bár mi, akik a tudományra esküdtünk fel nem szeretünk hinni a csodák létezésében. De léteznek. Történnek dolgok, amikre nincs magyarázat. Nem irányíthatjuk őket, de megtörténnek. Tényleg történnek orvosi csodák. Nap, mint nap. De nem mindig akkor, amikor történniük kellene.
…
Egy ilyen nap végén oly sok ima meghallgatásra talál. De sok másik nem. Élünk a csodával, ha rátalálunk. Átnyúlunk a szakadékon. És néha, bár lehetetlennek tűnik és nélkülöz minden logikát. Átérünk.”
Grace klinika
Grace klinika 1/2 – Határok, korlátok
„Minden a vonalakról szól. A rezidens évek végét jelző vonalról. A vonalról, ami elválaszt a műtőasztaltól. És persze ott a legfontosabb vonal. A vonal, ami elválaszt az emberektől, akikkel dolgozol. Nem segít ha haverkodsz velük vagy barátkozol. Vonalat kell húznod, önmagad és a világ közt. Mások csak zűrbe kevernek. Minden a vonalakról szól, vonalakat húzgálunk mindenütt, és imádkozunk, hogy senki ne lépje át őket.
…
Egyszer döntést kell hozni. A vonalak nem tartanak másokat távol, körülvesznek. Az élet zűrös. Ilyennek alkották. Nos pazarolhatjuk az időt vonalazgatásra, vagy élhetünk átlépve a vonalakat. De van egy pár vonal, amelyeket túlságosan is veszélyes átlépni. Egy dolgot tudok, ha vállalod a kockázatot, a kilátás a túloldalon káprázatos.”
Grace klinika
Helen Keller – kis dolgok vs nagy dolgok
„Szeretnék nagy és nemes dolgokat véghez vinni, de a fő kötelességem az, hogy a kisebb dolgokat is úgy végezzem el, mint ha nagyok és nemesek lennének.”
Helen Keller