Gyilkos elmék 14/15 – Douglas Preston a szörnyről

„Mindannyiunkban ott a szörny. A kérdés az, hogy mekkora nem az, hogy milyen.”

Douglas Preston

Grace klinika 12/7 – Kutatás

„Egy sebész dolga, hogy problémák után kutasson. Hogy megkérdezze mindenkitől, Önnek mi a baja? Előre kell látnunk a legrosszabb eshetőséget. Ha az a munkánk, hogy másokat jobbá tegyünk automatikusan a legrosszabbat keressük bennük.

A beidegződések ellen nehéz harcolni. Nagyon fontos, hogy nyitottak legyünk. Így tanulunk. Így fejlődünk. Megyünk előre. Amíg csak tudunk. Aztán hagyjuk, hogy a vágy fölénk kerekedjen. Aztán engedünk annak, ami helyes vagy jó vagy kielégít pillanatnyilag. De még akkor is mélyen legbelül többnyire tudjuk, hogy megfogjuk bánni.”

Grace klinika

Grace klinika 11/1 – Elveszni és megtalálni

„5 éves koromban anyám otthagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig már sehol nem volt. Nem emlészem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Azt mondta, játszuk azt, csendben maradok. Tudtam, nem szabad kérdeznem semmit. Más különben szóltam volna, hogy ottmaradt a babám. Nagyon szerettem azt a babát, nem akartam otthagyni. Fura nem, ahogy a memória működik? Egyes dolgokra nem emlékszünk, míg másokat sosem felejtünk el.

Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást. És néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk. Nincs mindig hatásunk rá és könnyen lehet, hogy egyedül maradunk. Ahogy állunk a teraszon és visszanézünk az életünkre, amit magunk mögött hagyunk. El kell fogadnunk hogy vége elveszett, ahogy mi is. Nem tehetünk mást, minthogy nem mozdulunk, veszünk egy mély levegőt és csak várunk. Arra hogy legközelebb hova sodor minket a szél.”

Grace klinika