Grace klinika 14/1 – Gyógyítás

„Az orvosokkal megesik, hogy rontaniuk kell a beteg állapotán, hogy meggyógyíthassák. Ha egy csont rosszul forr össze, eltörjük. Ha egy var túl vastag, le kell tépnünk, hogy új seb képződjön. Rosszabb lesz, hogy jobb legyen.

Azért megyünk orvosira, hogy megtanuljuk helyrehozni a dolgokat. Megtanuljuk, hogy olykor rontanunk kell a helyzeten, mielőtt javíthatnánk rajta. Ez kockázatos és ijesztő a sebész és a beteg számára is, de általában megéri. A beteg kap egy második esélyt, mi pedig örülünk, hogy mi adjuk meg neki. Mindenki nyer, ha sikerül.”

Grace klinika

Grace klinika 12/16 – Félelem

„Nem kell félni. Fogalmam sincs hányszor mondtam már ezt. Ott áll a gyakornok a beteg felett kezében szike vagy tű vagy fogó és fél megtenni az első lépést. Rettegnek. Tudják, mi a feladat, csak egy kis lökésre van szükségük.

Ne várjunk. Ne vaciláljunk. Nem szabad félni a nagy lépéstől. Nem állhat a félelem az utunkba. … Ezért nem operálunk egyedül. Ott van a szakorvos, a nővér, a gyakornok. A műtő mindig tele van emberekkel. Így ha valaki esetleg mégis bajba kerül, senkinek sem kell egyedül megoldania.”

Grace klinika

Fekete István a magányról

„Karácsony táján – a magányos szobák még magányosabbak (…), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.”

Fekete István

Grace klinika 11/13 – Élet vs halál

„Vannak kérdések, amelyekre nincs válasz. Például hova kerülünk, ha meghalunk? Azt tudom, mi történik fiziológiai értelembe, de azontúl mi is történik? Mi történik? Ezt kérdezzük magunktól, mikor már nagy a baj. Ezekre a kérdésekre nincs válaszunk. Őrjítőek. Ezért szeretem a munkámat. Gyerekeket gyógyítok és segítek a világra. Nincsenek kétségek, sem kérdések csak válaszok. Nyílt, pontos, egyértelmű válaszok. És élet. Gyönyörű, új élet. Remény a jövőre. Istenem, de hiányzik!

Sosem foglalkoztatott a halál utáni élet. Sokkal jobban érdekelt ez az élet. Mihez kezdjek vele?  Hogyan hagyhatok nyomot? Valami újat akartam. Nyomot akartam hagyni, hogy az életem, az agyam a létezésem jelentsen valamit. Az viszont, amire eddig még sohasem gondoltam, amivel egészen eddig a pillanatig sosem foglalkoztam. Hogy ahhoz, hogy emlékezzenek ránk, hogy ahhoz hogy valami fontosat hagyjunk magunk után, el kell mennünk.”

Grace klinika