„Ne feledd, sose láthatom magam. Nekem mindössze annyi jut, hogy egy tükörképet láthatok.”
Jacques Rigaud
„Ne feledd, sose láthatom magam. Nekem mindössze annyi jut, hogy egy tükörképet láthatok.”
Jacques Rigaud
„Hosszas gondolkodás, és számtalan álmatlanul töltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy nem létezik olyan, hogy felnőtt. Kiköltözünk, beköltözünk, elköltözünk a családunktól és sajátot alapítunk. De az alapvető bizonytalanságok, az alapvető félelmek és a sok régi seb mind velünk együtt nőnek. És mikor már hatalmába kerítene minket az érzés, hogy az élet és a körülmények most már arra kényszerítettek minket, hogy végleg felnőjünk … az anyánk hirtelen ilyesmit mond … sőt mi több ilyesmit … Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk. De az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren és veszettül próbálkoznak beilleszkedni.
…
Úgy hallottam, hogy fel lehet nőni, csak eddig még nem találkoztam olyannal, akinek sikerült. Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk megszegjük a saját magunk által felállított szabályokat. És kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk. És reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére. Mint a gyerekek, sose adjuk fel a reményt.”
Grace klinika
„Ha megértésre vágysz, kezdd magadnál: a szív képes együtt érezni, a száj azonban nem. Ezért csak azt mondd, azt tedd, és azt gondold, amit a szíved dobbanása üzen – itt kezdődik a megértés. „
Tatiosz
„Mikor elkezdődik valami legtöbbször fogalmad sincs arról , mi lesz belőle. A ház, amit el akarsz adni, az otthonod lesz. A kényszerből lett lakótársaid a családoddá válnak. És az egy éjszakás kalandból, amit el szeretnél felejteni életed nagy szerelme lesz.
…
Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni. Mintha az, hogy előre ismerjük elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbenső félelmeink otthona. És a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik a jövő mindig más, mint ahogy elképzeltük.”
Grace klinika
„Emlékeznek még a gyermekkori tündérmesékre. Az életről szőtt álomképre, a fehér ruhára és hogy az ifjú herceg eljön és megszöktet minket a lován a kastélyába. Az ágyban fekve esténként csukott szemmel tökéletesen hittünk a megvalósulásában. A Mikulás, a Fogtündér, a Királyfi. Szinte tapintani tudtuk volna őket, de végül felnövünk. Egy nap kinyitjuk a szemünket és a tündérmese szertefoszlik. Annál keresünk vigaszt, akiben megbízunk. De a lényeg az, hogy nehéz végleg elereszteni azt a bizonyos tündérmesét, mert mindenkiben ott lapul legalább egy parányi kis szikrája a hitnek és reménynek, hogyha kinyitjuk a szemünket, akkor minden valóra válik.
…
A nap végén a hit mókássá válik. Ott bukkan fel, ahol nem számítunk rá. Mintha egy nap rájönnénk, hogy a tündérmese egy kicsit más, mint amiről álmodtunk. A kastély hááát nem is annyira kastély. És a boldogan éltek, míg meg nem haltak nem is fontos. Csak az, hogy most boldogok. Mert néha egy évezredben egyszer az emberek meglephetnek. És néha napján pár embertől még a lélegzeted is elakad.”
Grace klinika