„Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. A sebek megmaradnak. Idővel az agy, hogy megőrizze józanságát, szövetekkel vonja be a sebet, és csökken a fájdalom, de sosem múlik el.”
Rose Kennedy
Nelson Mandela a kudarcról
„A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.”
Nelson Mandela
Grace klinika 6/7 – Béke
„Mért lettem sebész? Erre a legtöbben ugyanazt felélnék. A bizsergésért. Az izgalomért. Az érzésért, amit az okoz, ha valakit felvágunk, hogy megmenthessünk. De engem más vonzott. Talán, mert négy lánytestvér mellett nőttem fel. Nem, határozottan azért, mert négy lánytestvér mellett nőttem fel. Engem a csend vonzott a sebészet felé. A műtő egy csendes hely. Békés. Így tudunk éberek maradni. Így vesszük észre a komplikációkat. Ha a műtőben állsz a beteged előtted felnyitva, a világ minden zaja és az ezzel járó aggodalom megszűnik. Nyugalom száll meg. Az idő eltűnik. Abban a percben teljes béke honol.
…
Hogy miért lettem sebész? Erre a legtöbben ugyanazt felelik. A bizsergésért. Az izgalomért. Az adrenalinért. De engem a csönd vonzott. A béke nem állandó állapot. Csak pillanatokig éljük át. Elszáll. Elillan mielőtt észrevennénk, hogy ott van. De bármikor megtapasztalhatjuk. Egy idegen kedves gesztusában. Egy koncentrálást igénylő feladatnál.Vagy egy bevált módszer gyakorlásánál. Minden nap átéljük a béke pillanatait. Csak tudni kell, hogyan vegyük észre, hogy megélhessük, hogy kiélvezzük.”
Grace klinika
Grace klinika 6/4 – Kötelesség
„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.
…
Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”
Grace klinika 11/16 – Tünetek
„Arra tanítjuk a rezidenseket, hogy ha patakopogást hallanak, akkor az alighanem ló és nem zebra. Azt jelenti, hogy a legnyilvánvalóbb válasz általában helyes. Mert így az orvos nem a rossz utat választja. Mert így maradunk közel az igazsághoz. És így menthetünk életeket. Részben ezért is vagyok jó sebész. Patakopogás, akkor ló. Én mindig lóra gondolok. Akkor is, ha nem kéne.
…
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Gyakran csak jelzik, hogy valahol mélyen nagyobb baj van. Tünetek. Vörös zászlók. A figyelmeztető jelek, amire oda kéne figyelnünk. Nem tehetünk úgy, mintha nem léteznének. A fájdalmas dolgok. A rossz dolgok. Amiket lehet, hogy már túl késő rendbe hozni.”
Grace klinika