Gyilkos elmék 2/5 – Helen Keller a szenvedésről

„A világ tele van szenvedéssel, de olyanokkal is, akik úrrá lesznek a kínon.”

Helen Keller

Grace klinika 6/4 – Kötelesség

„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.

Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”

Született feleségek 6/19 – Szomszédok I.

„Jó szomszédok. Szívesen adnak pár deka cukrot. Megmondják miért nem indul a kocsi. Még az elkoborolt házi kedvencet is segítenek megkeresni. És ha a jó szomszéd bajt szimatol, azonnal megjelenik. Akár hívtuk, akár nem. Jó szomszéd az, aki igyekszik segíteni másokon. Rossz szomszéd az, aki olyan ígéretet tesz, amit lehetetlenség betartani.”

Született feleségek

A remény rabjai – a zene és a szabadság

„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”

A remény rabjai