Gyilkos elmék 2/8 – Robespierre – bűn vs ártatlanság

„A bűn céljai érdekében megöli az ártatlanságot, ám az ártatlanság minden erejét latba vetve küzd a bűn ellen.”

Robespierre

Grace klinika 9/12 – Fantomvégtag

„Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.

A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”

Grace klinika

Grace klinika 6/22 – Boldogság

„Köztudott, hogy a pozitív gondolkodás boldogabb, egészségesebb élethez vezet. Gyerekkorunkban azt mondják, hogy mosolyogjunk és vágjunk jóképet a dolgokhoz. Felnőttként elvárják, hogy a dolgok jó oldalát keressük, hozzuk ki a legjobbat mindenből és félig tele poharakat lássunk félig üres helyett. De néha a valóság az utunkba áll és nem tudjuk imitálni a boldogságot. Az egészségünk bekrepálhat, a barátunk megcsalhat. Barátban is csalódhatunk. És ezekben a percekben akarjuk a valóságot. Ledobni az álarcot és a valódi, ijedt, szomorú énünket adni.

A legtöbb ember ugyanazt az egyszerű dolgot akarja az élettől. A boldogságot. De talán éppen ez a vágyakozás, a boldogságra törekvés az,  ami miatt sosem leszünk boldogok. Minél inkább törekszünk a boldogság állapotára, annál jobban összezavarodunk. Annyira, hogy már magunkra sem ismerünk. Ehelyett csak mosolygunk. Megfeszülünk, hogy olyan boldogok legyünk mint szeretnénk. Míg végül arcul nem csap, hogy a boldogság mind végig előttünk nem volt. Nem az álmainkban, a vágyainkban, hanem az ismert, kényelmes megszokott helyeken.”

Grace klinika