„Mindig azt ígéred magadnak, hogy a holnap majd más lesz. De a holnap sokszor a ma megismétlődése.”
James T. McKay
„Mindig azt ígéred magadnak, hogy a holnap majd más lesz. De a holnap sokszor a ma megismétlődése.”
James T. McKay
„Olyan, hogy varázslat nem létezik, legjobb tudásunk szerint. És bár sebészként az emberi test sejtekből, szövetekből és szervekből álló tekervényes hálózatát tanulmányozzuk, ha valami elromlik … szörnyen borzasztóan elromlik, csak néhány kártyánk van arra, hogy összerakjunk egy testet. De létezik egyfajta hatalom, valójában inkább varázslat és ha egyszer összejön, akkor az bizony maga a csoda.
…
Sebészként számunkra nem ismeretlen az emberi test minden törése és szakadása. Mi több a húszas éveink javát arra áldozzuk, hogy minden lehetséges módját megtanuljuk miként legyen ismét egész. De vannak sebek, amiket a sebész sem tud meggyógyítani, egymaga nem. Ahhoz olyan erő kell, ami nekünk nincs. … Olyan, hogy varázslat nem létezik az olyan hagyományos abraka-dabra dzsin a palackba módon. De az varázslatos, hogy bár tudjuk, hogy nem minden javítható, a legtöbb dolog mégis túlélhető.”
Grace klinika
„Úgy gondolunk a múltra, mint a híd alatt rég lefolyt vízre. Folyóra, mely elmossa ifjúságunk ballépéseit. Kihunyt szerelmeket. Leküzdhetelen szenvedélyeket. Veszni hagyott lehetőségeket. De előbb vagy utóbb elénk sodor valamit az élet, ami emlékeztet a hibáinkra és a bűnökre, amiket elkövettünk.
…
Múltbéli hibáinknak meg van aza rossz szokásuk, hogy visszasodrodnak az életünkbe és olyankor bizony meg kell fizetnünk értük.
…
A múltat sosem hagyjuk igazán a hátunk mögött. Kísértetek olálkodnak a sötétben, lesben állva, hogy emlékeztessenek döntéseinkre. De ha hátra tekintünk lehet, hogy egy kitárt karú régi barátra lelünk. Vagy egy ellenünk ármánykodú régi ellenségre. Vagy egy felnőtt fiúra, aki szívből megbocsájt. Milyen szomorú, hogy valaki nem hajlandó visszanézni és sosem érti meg, hogy aki a múltat tagadja, az arra van kárhoztatva, hogy ugyanabba a hibába essen újra.”
Született feleségek
„Ahol romok vannak, ott kincsek is lehetnek.”
Jalal Uddin Rumi
„Mindannyian úgy rombolunk az életben, mint elefánt a porcelánboltban. Egy törés itt, egy horzsolás. Kárt teszünk magunkban és másokban is. A nehéz az, hogy próbálunk rájönni, hogyan kezeljük a sérülést, amit okoztunk vagy amit nekünk okoztak. Néha a sérülés váratlanul ér minket. Néha azt hisszük, hogy helyre hozhatjuk a kárt. De néha úgy ér miinket a sérülés, hogy nem is látjuk előre.
…
Mindenki sérült úgy látszik. Csak van, aki jobban, mint mások. Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket. Aztán felnőttként visszaadunk mindent, amit kaptunk. És persze mindannyian okozunk sérüléseket. És aztán minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami menthető. „
Grace klinika