Gyilkos elmék 6/2 – Jean Racine a tragédiáról

„A tragédiához nem kell vér és halál. Elég, ha megtöltjük fenséges szomorúsággal, mely a tragédia áhítata.”

Jean Racine

Grace klinika 6/7 – Béke

„Mért lettem sebész? Erre a legtöbben ugyanazt felélnék. A bizsergésért. Az izgalomért. Az érzésért, amit az okoz, ha valakit felvágunk, hogy megmenthessünk. De engem más vonzott. Talán, mert négy lánytestvér mellett nőttem fel. Nem, határozottan azért, mert négy lánytestvér mellett nőttem fel. Engem a csend vonzott a sebészet felé. A műtő egy csendes hely. Békés. Így tudunk éberek maradni. Így vesszük észre a komplikációkat. Ha a műtőben állsz a beteged előtted felnyitva, a világ minden zaja  és az ezzel járó aggodalom megszűnik. Nyugalom száll meg. Az idő eltűnik. Abban a percben teljes béke honol.

Hogy miért lettem sebész? Erre a legtöbben ugyanazt felelik. A bizsergésért. Az izgalomért. Az adrenalinért. De engem a csönd vonzott. A béke nem állandó állapot. Csak pillanatokig éljük át. Elszáll. Elillan mielőtt észrevennénk, hogy ott van. De bármikor megtapasztalhatjuk. Egy idegen kedves gesztusában. Egy koncentrálást igénylő feladatnál.Vagy egy bevált módszer gyakorlásánál. Minden nap átéljük a béke pillanatait. Csak tudni kell, hogyan vegyük észre, hogy megélhessük, hogy kiélvezzük.”

Grace klinika

Grace klinika 12/7 – Kutatás

„Egy sebész dolga, hogy problémák után kutasson. Hogy megkérdezze mindenkitől, Önnek mi a baja? Előre kell látnunk a legrosszabb eshetőséget. Ha az a munkánk, hogy másokat jobbá tegyünk automatikusan a legrosszabbat keressük bennük.

A beidegződések ellen nehéz harcolni. Nagyon fontos, hogy nyitottak legyünk. Így tanulunk. Így fejlődünk. Megyünk előre. Amíg csak tudunk. Aztán hagyjuk, hogy a vágy fölénk kerekedjen. Aztán engedünk annak, ami helyes vagy jó vagy kielégít pillanatnyilag. De még akkor is mélyen legbelül többnyire tudjuk, hogy megfogjuk bánni.”

Grace klinika