Gyilkos elmék 6/20 – Antonio Porchia a gyászról

„Az ember, ki nem gyászol aligha él.”

Antonio Porchia

Grace klinika 8/23 – Elvándorlás

„Van ez a madár. Azt hiszem valami fecskeféle. Minden szeptemberben madarak ezrei hagyják ott esős Seattle-t a mexikói télért. Ezek a madarak nem hülyék. És minden évben nagy tömeg gyűlik össze Seattle-ben, hogy egy sör mellett megnézzék a vándorlásukat. Nagy vándorlásnak nevezik.

Nem tudom, hogy a madarak hogy csinálják. Ezer meg ezer mérföldet repülnek és nem tévednek el, nem repülnek bele az ablakokba, nem falják fel őket a macskák. De minden tavasszal visszatérnek. Visszatérnek ahhoz, amit ismernek. Az emberek szerint szép látvány, ahogy elrepülnek. Állítólag kivehető a pillanat, mikor egy titokzatos jelre minden madár egyszerre indul útnak.”

Grace klinika

Grace klinika 8/20 – Változás, elengedés

„Gyerekként mindig azt szeretnénk, hogy a dolgok ne változzanak. Ne jöjjön másik tanár. Ne költözzünk el. Maradjanak meg a barátaink. Sebészként sincs ez másképp. Hozzászoksz a felelősséghez, a nővérekhez, a kórházhoz és új munkahelyet kell találnod.

Ez is egy gyakran ismételgetett frázis: Nem léphetsz tovább, amíg nem engeded el a múltat. Az elengedés a dolog könnyebb része, de tovább lépni nehezebb. Ezért néha harcolunk ellene. Megpróbálunk mindent úgy tenni, ahogyan előtte. Bár a dolgok nem maradhatnak ugyanolyanok.Van egy pont, amikor el kell engednünk, tovább kell lépnünk. Mert nem számít milyen fájdalmas, csak így léphetünk előre.”

Grace klinika