„Az ember, ki nem gyászol aligha él.”
Antonio Porchia
„Az ember, ki nem gyászol aligha él.”
Antonio Porchia
„Azt nem tudhatja, idióta. Tőle ez akár élete legrosszabb napja is lehetne. Tudják mit szoktak mondani: Ki tudja lehet, hogy holnap elüt egy busz? Ez azért túlzásnak tűnik. Amíg egy barátunkat tényleg el nem üti egy busz. A lényeg az, hogy sosem tudhatjuk, hogy milyen nap vár ránk.
…
Mindig, amikor azt hisszük, látjuk a jövőt, csak egy pillanatra is. Az megváltozik. A jövő néha képes teljesen gyorsan megváltozni és mi csak arról dönthetünk mi a következő lépés. Dönthetünk úgy, hogy félünk tőle. Csak állunk remegve és nem mozdulunk. Elképzelve a lehető legrosszabbat is. Vagy elindulhatunk az ismeretlen felé. És remélhetjük, hogy fantasztikus lesz.”
Grace klinika
„Régi történetek ezek. Régiek, mint az emlékezet. A tékozló fiúé, aki hazatér az apához, aki megbocsát neki. A féltékeny feleségé, aki becsapja a férjet, aki bízik benne. Az elszánt anyáé, aki mindent kockára tesz a gyermekéért, akinek szüksége van rá. És a hűtlen férjé, aki megbántja az asszonyt, aki szívből szereti. Miért hallgatjuk meg őket újra és újra? Mert ezek a család történetei, és ha túl nézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen. Olykor jól esik emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a családon kívül az ég világon nincs fontosabb.”
Született feleségek
„A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.”
Oscar Wilde
„A legveszélyesebb fegyver, amit ellenünk fordíthatnak az a saját lelkünk. Kihasználják kételyeinket és bizonytalanságunkat, amik eleve ott lesnek ránk. Önmagunkhoz legyünk hűek vagy mások elvárásainak feleljünk meg? Ha őszinték és nyiltak vagyunk, szerethetnek minket feltétel nélkül? Van-e elég bátorságunk ahhoz, hogy kiadjuk magunkból a legbelsőbb titkainkat. Vagy a végén mind kiismerhetetlenek maradunk? Még magunk számára is?”
Bosszú