Született feleségek 4/14 – Otthon

„Minden házasságban így van. A párok összegyűjtenek megannyi csecsebecsét. Tárgyakat, amelyek otthonná varázsolják a házakat. De ha az otthon széthullik, osztozni kell a tárgyakon. Ennek a legméltóságteljesebb módja, ha a felek megtartják mindazt, ami a számukra a legkedvesebb.

A kertvárosban csak úgy virágzik a bolondság. Ismerik azt a típust. A pasast, aki ajtót nyit minden vadidegennek. Az asszonyt, aki nem használja a reteszt. Fel sem merül bennük, hogy azzal, hogy valakit beengednek az otthonukba. Azzal az életükbe engedik be.

A köszöntés, hogy ‘Isten hozott!’ mindig hordoz magában némi kockázatot. Végülis, akit beengedünk az otthonunkba azt, az életünkbe engedjük be. És sose tudhatjuk, az illető miféle rémséges titkokat hozott be. Nem láthatjuk előre jöttének miféle fájdalmas következményei lesznek a szeretteinkre nézve. Nem sejthetjük a pletyka áradatot, amit a jelenlétük megindít. Bizony. Roppant óvatosnak kell lennünk azzal, hogy kit engedünk az életünkbe. Mert akad olyan, aki nem hajlandó távozni.”

Született feleségek

D. Carnegie – álmok

„Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól. „

D. Carnegie

Született feleségek 2/18 – Kísértés

„Mindannyiunkat utolér a kísértés. Az, hogy képesek vagyunk-e legyőzni azon múlik, hogy felismerjük-e milyen álarc mögé bújik. Van, hogy egy rég kihunytnak hitt szerelem alakját ölti, ami most újra fellobban. Vagy egy új barát képében érkezik, aki akár még sokkal több is lehet. Vagy egy apró gyermekében, aki olyan érzéseket ébreszt bennünk, amelyek létezéséről sem tudtunk. És így végül engedünk a kísértésnek. Holott mindvégig tudjuk jól, ha eljő a reggel súlyos árat fogunk fizetni érte.”

Született feleségek

Bertrand Russel a szerelemről

„A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyűlöljük.”

Bertrand Russel