„Hiszem hogy az emberiség konfliktusból született talán. Ezért van mindnyájunknak sötét oldala is. Vannak, akik ezt választják. Másoknak nincs választásuk. Mi többiek küzdünk ellene. Végül azonban megszokottá válik, mint a levegõ. Eljön, az idõ mikor szembe kell néznünk az igazsággal, önmagunkkal. Számomra eljött e nap.”
Garcia
„Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük.
…
Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz.”
Grace klinika
„Mindig azt mondtam, egyedül jobb nekem. Ott lenne a munkám, a barátaim. De hogy valaki folyton velem legyen? Több baj jár vele, mint haszon. De úgy látszik túl léptem ezen.
…
Okkal mondtam, hogy egyedül jobb nekem. Nem azért, mert azt hittem, hogy boldog leszek. Hanem, mert azt hittem, ha szeretek valakit, de mégis véget ér, azt nem élem túl. Egyedül sokkal könnyebb. Mert mi van, ha rájössz, hogy szerelmet akarsz, de nem kapod meg. Élvezed? És építessz rá? Mi van ha e köré építed az életed? És aztán szétesik. Túl lehet élni azt a fájdalmat. A szerelmet elveszteni olyan mint egy szervkárosodás. Mint a halál. A különbség az, hogy a halál véget ér, de ez örökké is eltarthat.”
Grace klinika
„Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.”
Anthony de Mello
„Egyesek szerint a megérzés adomány, ugyanakkor átok is lehet. Egy jelzés, ami olyan helyről érkezik, amit jobb felfedezetlenül hagyni. Az emlékek visszhangja, ami soha nem hal el. Nem számít milyen erősen próbáljuk elfojtani.
…
Amikor döntés előtt álltam Apám mindig azt mondta, hallgassak az ösztöneimre. A megérzéseink mindig tudják mire van szükségünk. A megérzés egy kis hang, ami megsúgja, ki barát és ki ellenség. Kit tarts kar távolságra és kit magadhoz közel. De túl gyakran zavar meg a félelem, a kétség és makacs reményeink, amiért is aztán nem hallgatunk a megérzéseinkre.”
Bosszú