„A művészet pedig nem egyéb, mint önmagunk keresése, amit megfelelőbben úgy is lehet mondani, hogy Ember keresése az Emberben.”
József Attila
Született feleségek 8/16 – Az élet ajándéka
„Ez a mi utcánk. S az utcánkon emberek, akiket nap, mint nap látunk. S ezt nap, mint nap magától értetődnek vesszük. Miközben életünk útjait járjuk vagy evilági dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Néha teljesen elmegyünk egymás mellett. Esetleg integetünk egyet udvariasan és már vissza is térünk korábbi tevékenységünkhöz. Egyik percben még egy szerettünkkel vagyunk, a másikban már elmerülünk a munkánkban vagy a saját gondjaink kötik le a figyelmünket. Milyen kár, hogy ezek a szomszédok magától értetődőnek veszik egymás létezését, alig pár nap múlva ugyanis az egyik közülük halott lesz.
…
Az élet ajándékát mind magától értetődőnek vesszük. De bárcsak le tudnánk lassítani a dolgokat. Mert mire észbe kapunk az ajándék elillan.”
Grace klinika 3/20 – Múlt
„Egy beteg múltja ugyanolyan fontos, mint a tünetei. Az alapján tudjuk eldönteni, hogy egy szúró fájdalom szívroham-e? Hogy egy fejfájás tumor-e? Néha a betegek azonban megpróbálják átírni a múltjukat. Azt mondják, hogy nem dohányoznak, vagy elfelejtenek megemlíteni egyes gyógyszereket, ami egy műtétnél halálhoz vezet. Félresöpörhetünk bármit, de a múltja egyszer úgyis mindenkit utolér.
…
Sokan gondolják, hogy a múltunk nélkül az életünk semmit nem ér. Egy ponton mindenkinek választania kell. Beérjük az ismerttel? Vagy lépünk egyet az új felé? Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál, vezet minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelednünk néha a legfontosabb múlt az, amit ma írunk.”
Grace klinika
Bosszú 2/21 – Sötétség
„Félünk a sötétben. Vágyunk a megnyugtató fényre. Ami bizotsítja a körvonalakat és formákat. Ami segít azonosítani és felismerni ami előttünk van. De mitől félünk valójában? Nem magától a sötétségtől. Hanem a benne rejtőző igazságtól.”
Bosszú