Gyilkos elmék 7/10 – Hermann Hesse az elengedésről

„Néhányunk azt gondolja, hogy attól leszünk erősek, hogy megtartunk valamit. De néha az elengedés tesz erőssé.”

Hermann Hesse

Grace klinika 2/11 – A magány

„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.

Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”

Grace klinika

Grace klinika 6/8 – Felelősség

„Leírhatatlan, egyszeriben milyen pánik tör rád, ha sebész vagy és az éjszaka közepén egyszer csak megszólal a csipogód. A szíved kalapál, az agyad lefagy, az ujjad lebénul. Érdekeltté válsz. Mert a beteg valakinek az anyja, apja, a gyereke és a Te felelősséges, mert ennek a valakinek az élete a Te kezedben van. Egy sebészt mindig érdekli a beteg sorsa. De ha a beteg egy gyerek, nemcsak érdekelt vagy, hanem felelős is. Felelős azért, hogy a gyerek életben marad-e? Lesz-e jövője?” És ez bárkit megrémítene.

Minél többet adsz bele, annál nagyobb a jutalom. De ehhez kockáztatnod kell. De tudnod kell, hogy mindent elveszíthetsz. De ha vállalod a kockázatot, ha mindent beleadtál, a jutalom meglepő lehet.”

Grace klinika

Grace klinika 6/13 – Bizalom

„Sokat kérünk a betegeinktől. Elaltatjuk őket. Felvágjuk őket. Az agyukban és a beleikben turkálunk éles szerszámokkal. Elvárjuk, hogy vakon bízzanak bennünk. Fura mód épp a bizalom az, ami egy sebésznek nehéz. Mert azt tanuljuk már a kezdetektől, hogy csak magunkban bízhatunk. Csakis a saját ösztöneinkre számíthatunk. Az egyetlen, amire támaszkodhatsz a saját tudásod. Míg egy nap kilépsz a tanteremből be a műtőbe. Körülvesznek az emberek. Egy csapat. Egy csapat, amelyre támaszkodnod kell, akár bízol bennük, akár nem.”

Grace klinika