„Nem szenvedünk a trauma okozta sokktól. Próbáljuk kihozni belőle azt, ami megfelel a céljainknak.”
Alfred Adler
„Nem szenvedünk a trauma okozta sokktól. Próbáljuk kihozni belőle azt, ami megfelel a céljainknak.”
Alfred Adler
„Anyám mondta ezt a rezidensségről: egy év alatt megtanulsz vágni, aztán egy életen át tanulod, hogy hogyan ne vágj. A sok sebészeti eszköz használata közül a józan ítélőképességet a legnehezebb elsajátítani. Pedig anélkül mind csak totyogók vagyunk szikével a kézben.
…
Emberek vagyunk. Hibázunk. Rossz döntéseket hozunk. Nem jól mérjük fel a dolgokat. De ha egy sebész hoz rossz döntést, az nem olyan egyszerű. Az emberek megsérülnek. Véreznek. Ezért megküzdünk minden öltéssel. Szenvedünk minden varratnál. Mert egy hirtelen döntés, ami gyorsan és könnyen ugrik be minden habozás nélkül, azaz ami egy életen át kísért.”
Grace klinika
„Meghalni nem könnyű. A testet életben maradásra tervezték. Kemény koponya. Erős szív. Élénk érzékek. Ha a test kezd elbukni, jönnek a gyógymódok. A sebészek elég arrogánsak, hogy azt higgyék, bárkit megmenthetnek. Mint mondtam, meghalni nem könnyű.
…
Élni jobb, mint meghalni. Egy pontig. De még ha helyes is hagyni meghalni a másikat, egy sebésznek nem ez a dolga. Mi arrogánsak vagyunk és versengünk. Nem szeretünk veszíteni. És a halál az veszteség. Akkor is ha tudjuk, hogy nem az, ha tudjuk, hogy ideje és hogy helyes. És tudjuk, hogy mindent megtettünk. De nehéz elhesegetni, hogy tehettünk volna többet.”
Grace klinika
„Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”
Patch Adams
„Abban a szeszélyben, hogy önként lemondunk szabad akaratunkról, és alávetjük magunkat olyasvalaki szeszélyének, akinek erről sejtelme sincs: a játékosan csapongó függetlenség a vak engedelmességgel elegyedik. Valami átmenetféle ez a rabszolgaság és a szabadság között.”
Victor Hugo