“A csönd és a nyugalom nem fejleszti a jellemet. Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az ambíció és jön el a siker.”
Helen Keller
Született feleségek 2/3 – Fantázia vs hazugság
„Olykor olykor mindenki szívesen átadja magát a fantáziának. Na persze, hogy ki hogy játszik az nagyban különbözhet. Néha azt mondjuk magunknak, hogy a munka nem fog beleszólni a családi életünkbe. Néha elképzeljük, hogy bizonyos kapcsolatok nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a valóságban. Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen a szerepjátszás egyszerű játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk. És ha másokat is meg tudunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van.”
Született feleségek
Osho a türelemről és szeretetről
„A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.”
Osho
Grace klinika 6/12 – Gyógyulás
„A sebészet első szabálya. hogy kerüld a veszély forrásokat. Legyen tiszta a kezed. Apró a metszésed. És a seb védett. A kettes szabály pedig, hogy ha az egyes nem működik, próbálkozz mással. Mert nem lehet mindig mindent elkerülni. Néha a sérülés akkora, hogy vágni kell. Még pedig nagyot.
…
A műtőben a gyógyítás egy vágással indul. Egy metszéssel. A hús szakadásával. Sebet ejtünk az ép húson, hogy feltárjuk a betegséget. Kegyetlen érzés. És ellentmond a józan észnek. De működik. Ha vállaljuk a feltárást, a gyógyulás kedvéért. És ha vége, ha a metszést bezárták, várunk. Csak vársz. És reméled, hogy a beteg meggyógyul. Hogy nem rontottál tovább a dolgokon.”
Grace klinika
Grace klinika 4/9-10 – Valóság
„Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”
Grace klinika