„Akárki, aki abbahagyja a tanulást, öreg, legyen bár 20 vagy 80 éves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad. Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartsd.”
Henry Ford
Grace klinika 13/11 – Hősök
„Vannak hőseink. Akikre felnézünk. A példaképeink. Akik segítenek jobbá válni, mert ők jobbak nálunk. Hibátlanok, ha messziről nézzük őket. Mert ha túl közelről nézzük, kiderül, hogy a hősök is átlagemberek. És az átlagemberek cserben hagynak.
…
A hősök nem különlegesek. Csak emberek, mint mi. Csak élni akarnak. Boldogok akarnak lenni. Jobban dolgozni. Jobban élni. Jobban lenni. A hősök nem jobbak, nem bátrabbak, mint mások. Végülis csak emberek. Megsérülnek, összetörnek, véreznek. De néha, időről-időre, amikor számít jót tesznek, ami mindent megváltoztat. A hős is csak ember és ez a lényeg. Ha ők képesek rá, akkor mi is. Úgyhogy nem állunk meg, nem adjuk fel. Felállunk és küzdünk. És mindig megmentjük a világot.”
Grace klinika
Stephen King a titokról I.
„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedbe vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelenktéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak, ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól furcsáló tekintetet kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértené.”
Stephen King – Állj ki mellettem!
Simon András a mosolyról
„A mosoly vidáman világító kisablak a közöny sötét éjszakájában.”
Simon András
Grace klinika 5/21 – Sajnálom
„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot. És kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze amikor orvosok leszünk a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek. Vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.
…
Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat. És ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvá tenni a rosszat, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgyis gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.”