„A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség, melyből végtelen erő keletkezik.”
Leonardo da Vinci
Egyszer volt – Új kezdet
„… Látott jobb napokat ez igaz, de ezután is jöhetnek még szebb idők. És csak, mert az élet most épp nem olyan, amilyennek szeretnénk még nem kell mindent lerombolni. Elkezdtem gondolkodni arról, amit csinálok és amim van és arról, amit nem csinálok és amim nincs. Úgy tűnik a környéken mindenki lemondott róla, hogy elképzelje, milyen lehet egy jobb élet. De ha be tudjuk vallani magunknak, hogy amit akarunk, az létezik valahol. Akkor talán harcolni is tudunk érte. És ha harcolunk, akkor félig meg is szereztük. Igen, ez a helyzet az itteniekkel. Úgy tűnik minden reménytelen. De hirtelen valaki felbukkan és ihletet ad … , mert az első lépés egy új kezdethez az, ha elképzeljük, hogy lehet új kezdet. …”
Egyszer volt
Grace klinika 12/2 – Irányítás
„A testnek mintegy 11 szervrendszere van. És mind egyszerre végez különböző feladatokat. Ahhoz, hogy mi működjünk vagyis éljünk szükségünk van egy hangra, egy vezetőre, egy mesterre. És az agyunkban ez az agyalapi mirigy. Érzi, mire van szüksége a testnek és dolgozik. Non stop. Az agyalapi mirigy kommunikál az összes többi miriggyel megmondja nekik, hogy mikor termeljék a test működéséhez szükséges hormonokat. Ezért tud minden hibátlanul működni. Tökéletesen. Kár tagadni, az övé a legnehezebb feladat.
…
Erős vezető nélkül a gépezet nem ér semmit. Ez elég egyszerű, ha az agy működik, a test figyel rá. A végtagok mozogni akarnak. A tüdő lélegezni akar. A szív dobogni akar. De egyikük sem képes rá az agy nélkül. Az agy tartja össze az egészet. Mint egy főnök.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 2/11 – T. S. Eliot II.
„Odahull a fogantatás és teremtés, odahull az indulat és a válasz közé az árnyék. A világ így ér véget.”
T. S. Eliot
Anatole France a mindennapokról
„Az olyan események, amelyek messziről különösnek látszanának, mihelyst mellettünk játszódnak le, egyszerre természetessé válnak, mint ahogyan valójában azok is; mindennapos módon zajlanak le, egész sereg apró tényre bomlanak, és lassanként belevesznek az élet megszokott szürkeségébe.”
Anatole France