Milan Kundera a magányról

„A magányra nem ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.”

Milan Kundera

Grace klinika 9/14 – Változás

„Nem szeretem a változást. Az onkologiában sejtátalakulásnak nevezik, amikor az egészséges sejt rosszindulatúvá válik. A nyavalyások a szemünk láttára válnak toxikussá. Szóval én azt mondom …  a változás rossz dolog.

A változás fura dolog. Nem mindenki képes feldolgozni. Váratlanul érheti az embert. A világ megváltozik körülöttünk. Átalakul az életünk. És észrevesszük, hogy kicsúszott a talaj a lábunk alól. Minden bizonytalanná válik és már nincs visszaút. Az egész világ megváltozik a felismerhetetlenségig. És nem tehetünk elleni semmit. Megrekedünk, mert a jövő a képünkbe bámul. És talán nem tetszik, amit látunk. Ahogy mondtam, nem kedvelem a változást. „

Grace klinika

D. Carnegie – A mosoly értéke

A mosoly értéke

Semmibe se kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják
és nem juttatja koldusbotra
azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke
néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy
meglehetne nélküle és senki sem
olyan szegény, hogy ne lenne
gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti
életben, boldogságot teremt az
otthonban és mindenütt a barátság
biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek,
napfény a csüggedtnek, világosság
a szomorkodónak és a természet
legnagyszerűbb ellenszere
a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki
számára: nem lehet megvenni,
elkérni, kölcsönadni vagy ellopni
csak önként lehet odaadni.
Ha valaki túl fáradt ahhoz hogy
mosolyogni tudjon, akkor legalább
te nézz rá derülten.
Senkinek sincs annyira szüksége a
mosolyra, mint annak, aki maga
már nem tud mosolyogni.
Ha meg akarod kedveltetni magad
az emberekkel, akkor

Mosolyogj!

D. Carnegie