Nietzsche a művészetről II.

„A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.”

Nietzsche

Grace klinika 4/11 – Hit

„Kezdetben az Isten megteremté a Földet és Mennyet. Legalábbis ezt mondják. Megteremtette az ég madarait, a mező vadjait és ránézett teremtményeire és látta, hogy ez jó. Azután Isten megteremtette az embert és azóta nincs megállás a leejtőn. A történet szerint Isten megteremté az embert a saját képére, de erre nincs bizonyíték. És végül megteremté a Napot, a Holdat és a Csillagokat. És az ember csak bajt csinál. És ha az ember bajban van – és ez gyakran van így – valami nálánál nagyobb felé fordul. A szerelemhez, sorshoz, valláshoz, hogy értelmet adjon mindennek. De egy vérbeli sebész számára az egyetlen, ami értelmet ad, az a gyógyítás.


Orvosként ma már többet tudunk az emberi testről, mint eddig bármikor a történelem során. De maga az élet csodája, hogy miért élünk és miért halunk meg. Miért bántunk vagy bántanak meg minket. Az továbbra is rejtély. Tudni akarjuk az okot, a titkot, a választ a könyv végéről. Mert a gondolatot, hogy teljesen egyedül vagyunk idelent, túl nehéz lenne elviselni. De ha a nap véget ér. Az a tény, hogy mi ott vagyunk egymásnak, minden ellentétünk és más nézeteink ellenére. Elég ok arra, hogy tovább higgyünk.”

Grace klinika

Grace klinika 9/24 – Vihar

„Az orvosin volt egy jó professzorom. Legyőzhetetlennek tűnt. Aztán egy napon ki kellett venni az epehólyagját és a műtét megölte. Véralvadási zavara lett. Az asztalon vérzett el. Minden, ami elromolhatott el is romlott. A sebészeknek van egy nevük erre. Ezt hívjuk tökéletes viharnak. Vicces. Sosem hittem volna, hogy velem is megesik.

Egyszer minden vihar véget ér. Amint minden fát gyökerestül kitekert. Amint minden házat darabokra tépett. El fog csendesedni a szél. A felhők eloszlanak. Az eső el fog állni. Az ég egy pillanat alatt kitisztul és csak akkor – a vihar utáni csendes pillanatokban – tudjuk meg, ki volt elég erős ahhoz, hogy túlélje.”

Grace klinika