„Az élet olyan leckék sorozata, amelyeket át kell élnünk, hogy megérthessük őket.”
Ralph Waldo Emerson
Bosszú 1/15 – Balsors
„A balsors váratlan szövetségeket hoz létre. Mégis az ilyen fegyverszünetek gyakran tekintélyes erővel bírnak. Az a hűség, ami gyanakvásból és aggodalomból születik, mindig nagyon törékeny. Könnyedén széhullik, amikor az igazság mindent leleplező fényébe állítják. Legsötétebb óráinkban azonban gyakran az ilyen hűség tudata kölcsönöz nekünk erőt ahhoz, hogy megtegyük, amit kell. A bizonytalan szív a kétségből és a zavarból táplálkozik. Miatta megkérdőjelezed az utadat, a terveidet, az indítékaidat. Amikor hiába mereszted a szemedet, csak a sötétet látod. Csupán a józan ész és az akarat ránthat vissza a szakadék pereméről.”
Bosszú
Gyilkos elmék 11/20 – Szt. Ágoston a szeretetről
„Ahogy növekszik benned a szeretet, úgy növekszik a szépség. Mert a lélek szépségét a szeretet adja.”
Szt. Ágoston
Grace klinika 7/2 – Sokk
„Úgy tartják a villám nem csap kétszer ugyanoda. De ez csak mítosz. Nem esik meg gyakran, mert a villám általában elsőre betalál. Ha 30000 ampernyi áram csap beléd, azt megérzed. Elfelejted tőle ki is vagy. A villám megégethet. Megvakíthat. Leállhat a szíved. És komoly belső sérüléseket okozhat. De ahhoz képest, hogy egy ezred másodperc alatt történik, mindent megváltoztathat.
…
A villám nem gyakran csap be kétszer. Ilyen csak egyszer van egy életben. Mégha úgyis érezzük, hogy a sokk újra és újra utol is ér. A végén elmúlik a fájdalom és elcsitul a sokk hatás. És egyszer gyógyulni kezdessz. Felépülsz valamiből, amit nem láttál előre. De néha a szerencse Neked kedvez. Ha jó helyen vagy jó időben, bármilyen csapás érhet, akkor is van esélyed a túlélésre”
Grace klinika
Grace klinika 6/1-2 – Gyász
„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.
…
Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.
…
A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.
…
A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”
Grace klinika