Shakespeare a fájdalomról

„Adj szót a fájdalomnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad.”

Shakespeare

Grace klinika 6/22 – Boldogság

„Köztudott, hogy a pozitív gondolkodás boldogabb, egészségesebb élethez vezet. Gyerekkorunkban azt mondják, hogy mosolyogjunk és vágjunk jóképet a dolgokhoz. Felnőttként elvárják, hogy a dolgok jó oldalát keressük, hozzuk ki a legjobbat mindenből és félig tele poharakat lássunk félig üres helyett. De néha a valóság az utunkba áll és nem tudjuk imitálni a boldogságot. Az egészségünk bekrepálhat, a barátunk megcsalhat. Barátban is csalódhatunk. És ezekben a percekben akarjuk a valóságot. Ledobni az álarcot és a valódi, ijedt, szomorú énünket adni.

A legtöbb ember ugyanazt az egyszerű dolgot akarja az élettől. A boldogságot. De talán éppen ez a vágyakozás, a boldogságra törekvés az,  ami miatt sosem leszünk boldogok. Minél inkább törekszünk a boldogság állapotára, annál jobban összezavarodunk. Annyira, hogy már magunkra sem ismerünk. Ehelyett csak mosolygunk. Megfeszülünk, hogy olyan boldogok legyünk mint szeretnénk. Míg végül arcul nem csap, hogy a boldogság mind végig előttünk nem volt. Nem az álmainkban, a vágyainkban, hanem az ismert, kényelmes megszokott helyeken.”

Grace klinika

Grace klinika 6/17 – Győzelem

„A sebészek sosem elégedettek. Nem dőlünk hátra. Nem ülünk nyugton. Bármi is a játék, szeretünk győzni. És ha nyertünk, új játék jön. Lökjük magunkat. Rezidensek, szakorvosok. Nem számít mit érünk el, ha mászunk mindig jön egy újabb hegy.

A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak. Izgatottak. Győzedelmesek. Út közben nincs fotózás, mert ki kíváncsi előzményekre. Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előrelépj, ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzet elállító pillanat a világítetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb. Ez mindent megér.”

Grace klinika