„A szeretet az a kulcs, amelynek idővel egyetlen zár sem tud ellenállni…, de türelem nélkül ez is könnyen beletörhet a zárba.”
Simon András
Pillangóhatás
„Egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának a rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.”
Pillangóhatás
Mr. Robot 1/4 – Démonok
„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … Hogy megijesztenek-e a reményteli pillanatok? Igen, hiszen ott vannak a démonok. Mert egy felhaszhnálói jóváhagyástól független parancs úgyis kirántja a talajt a lábam alól. Tovább folytatódik a hamis örömök és valós csapások körforgása. Ezt biztosra veszem. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. És hiába vagy velem, hiába hoztalak létre. A lényeg nem változik. Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”
Mr. Robot
Gyilkos elmék 7/2 – Scott Adams a bosszúról
„A bosszú ösztönöz legjobban a megbocsátásra.”
Scott Adams
Grace klinika 2/11 – A magány
„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.
…
Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”
Grace klinika