„Az áram olyan, mint a hatalom. A legtöbb ember még csak nem is gondol bele. Egészen addig, amíg el nem veszik tőle. Legyen az a tömegek politikai hatalma. Vagy a szerető befolyása egyetlen férfi felett. Mindannyian vágyunk rá, hogy legalább egy kis hatalmunk legyen. Még ha csak azért is, hogy legyen választásunk. Igen. Választási lehetőség nélkül maradni, teljesen erőtlennek érezni magunkat. Hát bizony az épp olyan, mint egyedül lenni a sötétben.”
Született feleségek
„Van a reggelnek egy szakasza azután, hogy a gyerekek elmentek az iskolába és a férjek elindultak a munkába. Amikor az asszonyok a titkokra gondolnak, amiket a barátnőik elől rejtegetnek. Hogy mennyire meg lennének rökönyödve, ha fény derülne az igazságra. És, hogy ami a hatalmukban áll mindent megtennének azért, hogy erre ne kerüljön sor. De mi van azokkal a szerencsésekkel, akiknek nem maradt rejtegetni való titkuk? Ők vajon mire gondolnak minden reggel? Ezek az asszonyok reggelente a szomszédaikra gondolnak és azokra a titkokra, amiket ők rejtegetnek.”
Született feleségek
„A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátok, az érzések. De ma már tudom, hogy néha a szeretet állja a próbát; két embert, akik egymásnak születtek, semmi sem választhat el egymástól. Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.”
A holló
„Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek. Tudatosak. Civilizáltak. Gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok – csak egy kicsit is – egyértelművé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. Befordul a hüvelyk ujjunk. Gondolkodunk. Felegyenesedtünk. Beszélünk. Álmodunk. De legbelül még mindig az ősi mocsárban dagonyázunk. Harapunk. Markolunk. Kikaparjuk az élelmünket a sötét hidegben, mint a varangyok és a lajhárok.
…
Mindannyiunkban ott lakozik egy kis állat, és ezt meg kell ünnepelni. Az állati ösztönünk hajt a kényelem, a meleg felé. Ketrecben vagyunk. Csapdában érezzük magunkat, de mégis mert emberek vagyunk tudjuk, hogy legyünk szabadok. Mindig vigyázunk egymásra. Vigyázunk a saját emberségünkre. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínűség ellenére, minden ösztön ellenére fejlődünk.”
Grace klinika
„Nincs eretnekség, sem filozófia oly gyűlöletes az egyház előtt, mint az emberi lény.”
James Joyce