„Eljön az idő, amikor mindannyian szembesülünk azzal, amitől rettegünk. Néhányan attól félnek, hogy talán sosem bocsát meg. Mások azon aggódnak, hogy egyszer megtudja az igazat. Néhányan azon tépelődnek, hogy vajon tényleg képes elküldeni. Így igaz, félelmetes hely ez a világ. És még sokkal rémisztőbb, ha úgy kell helyt állnunk benne, ha egyedül vagyunk.”
Született feleségek
„Mindannyian keresünk valakit. Azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani. Vagy segítséget. Vagy biztonságot. És néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mind hármat nyújtani. Igen mindannyian keresünk valakit. És ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.”
Született feleségek
„A kertvárosok megosztott világában mindenki keresi a kapcsolatteremtés lehetőségét. Kötetlen beszélgetéssel űzik el a magányt. Megosztják régi kincseiket egy ifjú baráttal. Segítenek a szomszédnak megtenni egy nehéz lépést.
…
Igen, a kertvárosok megosztott világában mindenki keresi a kapcsolatteremtés lehetőségét. Vannak, akik a kötődésnek azt a módját választják, hogy a fontosabb célra koncentrálnak. Vannak, akik úgy, hogy feltárják a közös múltat. Vannak, akik megosztják a fájdalmat, amire más nem nyújthat gyógyírt. És vannak azok is, akik egykor vágytak egy kapcsolatra és most kétségbeesetten szabadulnának tőle.”
Született feleségek
„Minden sebész zűrös eset. Hentesek vagyunk. Zűrös, késimádó hentesek. Emberekbe vágunk, továbblépünk. Emberek halnak meg a kezünk között, továbblépünk. Bajt okozunk, bajba kerülünk. Nincs időnk gondolkodni, hogy mit is érzünk a sok vér, a halál meg egyebek láttán.
…
Nem számít milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ. Megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindenkit felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük. Ez segít továbblépni. Ez hajt előre. Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.”
Grace klinika
„Az embernek a szenvedés iránti méltatlankodását voltaképpen nem maga a lényegi szenvedés, hanem az értelmetlen szenvedés kelti fel.”
Nietzsche