Grace klinika 5/5 – Csapatjáték

„Szikla vagyok. Sziget vagyok. Ez a hitvallása minden sebésznek, akit csak ismerek. Szeretjük azt hinni, hogy függetlenek vagyunk, magánzók, szabadúszók. És hogy a munkánkhoz nem kell más csak egy műtő, egy szike és a megfelelő test. De az igazság az, hogy még a legjobbaknak sem megy egyedül. A sebészet, akár az élet csapatsport. És végül fel kell állni a kispadról és el kell dönteni, melyik csapatban játszol.

A csapatválasztás a valóéletben nem úgy megy, mint tornaórán. Ha elsőnek választanak az rémisztő lehet. És ha utolsónak maradsz nem biztos, hogy olyan rémes. Az oldalvonalról figyelünk és próbálunk elkülönülni. Mert tudjuk, hogy ha felállunk a kispadról, jön valaki és teljesen felforgatja a játékot.”

Grace klinika

Grace klinika 2/23 – Áldozatok

„A sikeres gyakornokság kulcsa mindaz, amit feladunk. Az alvás, a barátok, a normális élet. Mindezt feláldozzuk azért a csodás pillanatért, a pillanatért amikor hivatalosan is sebészek leszünk. Néha napján persze úgy tűnik megéri meghozni azt a sok áldozatot. De azért vannak olyan napok is, amikor minden hatalmas nagy áldozatnak tűnik. És végül ott vannak az olyan áldozatok is, amikről magunk sem tudjuk miért szükségesek.

Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára. Így mielőtt csatába szállsz jó, ha átgondolod mit vagy hajlandó veszíteni. És túl gyakori, hogy ha azt tesszük, ami jól esik, akkor eltekintünk attól ami helyes. És ha beengedsz valakit, akkor le kell döntened a sok falat, amit életed során építettél. Persze a legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteségeket. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni.”

Grace klinika

Grace klinika 7/4 – Biológia

„A biológia nagyban befolyásolja azt, ahogyan élünk. Születésünk percétől kezdve tudjuk hogyan vegyünk levegőt, hogyan együnk. Ahogy öregszünk újabb ösztönök jönnek. Védjük, ami a miénk. Megtanulunk versengeni. Menedéket keresünk. De legfőképp szaporodunk. De néha a biológia ellenünk fordul. Igen, a biológia néha megszivat.

A biológia szerint azok vagyunk, akik születésünkkor vagyunk. A DNS-ünk kőbe van vésve, nem változik. De nem csak a DNS-ünkből állunk. Emberek vagyunk. Az élet változtat rajtunk. Új vonásaink lesznek. Nem óvjuk úgy, ami a miénk. Nem versengünk. Tanulunk a hibáinkból. Szembe nézünk a félelmeinkkel. Így vagy úgy, de találunk módot, hogy többek legyünk mint a biológia. A veszélyes csak az, hogy túl sokat változunk. Annyira hogy magunkra sem ismerünk és visszatalálnunk nehéz lehet. Nincs iránytű, se térkép. Csak be kell csuknunk a szemünket, lépni egyet és remélni, hogy odaérünk.”

Grace klinika

Dan Millman a gyermekről

„Egy gyermek rácsodálkozik minden pillanatra, tervek vagy elvárások nélkül. Ez helyes módja a harcnak… helyes módja az életnek.”

Dan Millman

Derült égből Polly – álmok

„Miért nem hagyod abba és lépsz végre tovább? Nem az számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben. Az ég szerelmére, maga az út a fontos. Nincs értelme végigcsinálni ezt a sok szarságot, ha nem élvezed az utat. És tudod mit? Mikor a legkevésbé várod, jön valami remek dolog, jobb, mint amiről valaha álmodtál.”

Derült égből Polly