Grace klinika 5/5 – Csapatjáték

„Szikla vagyok. Sziget vagyok. Ez a hitvallása minden sebésznek, akit csak ismerek. Szeretjük azt hinni, hogy függetlenek vagyunk, magánzók, szabadúszók. És hogy a munkánkhoz nem kell más csak egy műtő, egy szike és a megfelelő test. De az igazság az, hogy még a legjobbaknak sem megy egyedül. A sebészet, akár az élet csapatsport. És végül fel kell állni a kispadról és el kell dönteni, melyik csapatban játszol.

A csapatválasztás a valóéletben nem úgy megy, mint tornaórán. Ha elsőnek választanak az rémisztő lehet. És ha utolsónak maradsz nem biztos, hogy olyan rémes. Az oldalvonalról figyelünk és próbálunk elkülönülni. Mert tudjuk, hogy ha felállunk a kispadról, jön valaki és teljesen felforgatja a játékot.”

Grace klinika

Grace klinika 4/11 – Hit

„Kezdetben az Isten megteremté a Földet és Mennyet. Legalábbis ezt mondják. Megteremtette az ég madarait, a mező vadjait és ránézett teremtményeire és látta, hogy ez jó. Azután Isten megteremtette az embert és azóta nincs megállás a leejtőn. A történet szerint Isten megteremté az embert a saját képére, de erre nincs bizonyíték. És végül megteremté a Napot, a Holdat és a Csillagokat. És az ember csak bajt csinál. És ha az ember bajban van – és ez gyakran van így – valami nálánál nagyobb felé fordul. A szerelemhez, sorshoz, valláshoz, hogy értelmet adjon mindennek. De egy vérbeli sebész számára az egyetlen, ami értelmet ad, az a gyógyítás.


Orvosként ma már többet tudunk az emberi testről, mint eddig bármikor a történelem során. De maga az élet csodája, hogy miért élünk és miért halunk meg. Miért bántunk vagy bántanak meg minket. Az továbbra is rejtély. Tudni akarjuk az okot, a titkot, a választ a könyv végéről. Mert a gondolatot, hogy teljesen egyedül vagyunk idelent, túl nehéz lenne elviselni. De ha a nap véget ér. Az a tény, hogy mi ott vagyunk egymásnak, minden ellentétünk és más nézeteink ellenére. Elég ok arra, hogy tovább higgyünk.”

Grace klinika

D. Carnegie az érzelmekről

„Mindannyian hajlamosak vagyunk megsértődni a bírálatra és inni a dicséretet, tekintet nélkül arra, hogy akár az egyik, akár a másik megalapozott-e. Nem vagyunk logikus lények. Az érzelmek irányítanak. A logika, mint egy kis fakéreg kenu hányódik érzelmeink mély, sötét és viharos tengerén.”

D. Carnegie