„A szerelem képes a legrosszabbat kihozni az emberekből. Egyeseket zsugorivá tesz. Másokat ellenségessé. Vagy egyszerűen közönyössé. De kezdetben, amikor a szerelem még csak ígéret, mindenki a legjobb oldalát mutatja. … Igen, a szerelem ígérete a legjobbat tudja kihozni belőled. Kivéve ha azzal szembesülünk, hogy kissé kiestünk a gyakorlatból. … Egy-egy sorscsapás után minden feleség a maga módján birkózik meg a történtekkel. Vannak, akik az italhoz fordulnak. Vannak, akik az édességhez. És vannak akik azokhoz, akikben a legjobban bíznak.
…
Igen, a szerelem képes a legjobbat kihozni belőlünk. Az önbizalmat ahhoz, hogy tovább lépjünk. A bátorságot, hogy kimondjuk az igazságot. Az erőt, hogy ne adjuk fel a reményt. De néha a legmeglepőbb nem az, hogy a szerelem mit hoz ki belőlünk, hanem hogy a szerelem kit hoz vissza hozzánk.”
Kölcsey Ferenc – célok, tettek
„Az élet fő célja – tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!”
Kölcsey Ferenc
Grace klinika 6/5 – Megszállás
„A betegség mindig egy bacival kezdődik. Egyetlen csúnya betolakodóval. Egyetlen csúnya betolakodóval. És hamarosan a betolakodó osztodni kezd. Kettő lesz belőle. Kettőből pedig négy. A négyből meg nyolc. És aztán mire a tested feleszmél, már meg is szállták. Ez egy megszállás. Az orvos számára a kérdés az, hogyha a betolakodók ott vannak, ha már uralják a testedet, hogyan üzzék ki őket?
…
Mit teszel, ha a fertőzés megtámad, ha legyőz? Azt eszed, amit elvárnak és beveszed a gyógyszered? Vagy együttélsz a dologgal és reméled, hogy majd elmúlik? Vagy végleg feladod és hagyod, hogy megöljön?”
Grace klinika
Christian Morgenstern a nevetésről
„A nevetés és a mosoly kapuk és ajtók, melyeken át sok jó dolog be tud lopakodni egy emberbe.”
Christian Morgenstern
Móricz Zsigmond a sorsról
„Mindenkinek ki van jelölve egy sínpár, már a születésekor s azon kell haladnia és azon mehet, amerre visz… De vannak lelkek, akik át tudnak ugrani egyik sínről a másikra s akkor a más élete elől veszik el az érvényesülés útját… és az a másik leszorul, kiesik… az nem baj: fő, hogy jó sínre kerüljön valaki… és hagyja ott a maga régi nehéz útját.”
Móricz Zsigmond