„Ez a mi utcánk. S az utcánkon emberek, akiket nap, mint nap látunk. S ezt nap, mint nap magától értetődnek vesszük. Miközben életünk útjait járjuk vagy evilági dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Néha teljesen elmegyünk egymás mellett. Esetleg integetünk egyet udvariasan és már vissza is térünk korábbi tevékenységünkhöz. Egyik percben még egy szerettünkkel vagyunk, a másikban már elmerülünk a munkánkban vagy a saját gondjaink kötik le a figyelmünket. Milyen kár, hogy ezek a szomszédok magától értetődőnek veszik egymás létezését, alig pár nap múlva ugyanis az egyik közülük halott lesz.
…
Az élet ajándékát mind magától értetődőnek vesszük. De bárcsak le tudnánk lassítani a dolgokat. Mert mire észbe kapunk az ajándék elillan.”
Voltaire az ítélkezésről
„Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem.”
Voltaire
Gyilkos elmék 12/5 – Victor Hugo a gonosz emberről
„A gonosz embereknek sötét a boldogságuk.”
Victor Hugo
Függő játszma 3. – démonok
„Néha csak akkor győzhetjük le saját démonainkat, ha talákozunk egy igazival szemtől szemben.”
Függő játszma 3.
Grace klinika 14/17 –
„24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. Ennyi idő elég, hogy egy beteg meggyógyuljon vagy életveszélybe kerüljön. 1 nap alatt minden jóra fordulhat. Az egész életünk megváltozhat egy pillanat alatt. Ezért figyelnek oda nagyon az orvosok minden betegükre. Ezért reagálunk minden mozdulatra, minden hangra, minden jelre és jelzésre. Mintha életbevágó lenne, mert néha az is.
…
24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. Csak ennyi kell, hogy megússzuk. Hogy megváltozzunk. Egyetlen nap kihúzhat az önsajnálat mocsarából. És egyetlen nap olyan új esélyt kínálhat, amire nem is számítunk.”
Grace klinika