„Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.”
Woody Allen
„Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.”
Woody Allen
„Ha az embert mindenétől megfosztod, többé már nincs a hatalmadban. Ismét szabad.”
Alekszandr Szolzsenyicin
„Minden háziasszony tudja, hogy miután a vendégek elmentek, sok munka vár még rá. És csak a legjobb barátok maradnak azután is, hogy a mulatságnak vége, hogy a kupit eltakarítsák. Segítenek a cipekedésben. Beszállnak a munkába, hogy könnyítsenek a terheken. És a legkellemetlenebb feladatokat is vállalják. És persze nincs kellemetlenebb feladat, mint megszabadulni egy hívatlan vendégtől. … Így bizony, csak a legjobb barátok maradnak, ha a mulatságnak vége, hogy a kupit eltakarítsák. Még akkor is ha az a kupi nagyobb mint, amit bevállaltak volna.
…
Csak a legjobb barátok maradnak azután is, hogy a mulatságnak vége, hogy segítsenek eltakarítani. Lemosni a bűnös lelkiismeret fájdalmát. Összeszedni egy széthulló házasság darabkáit. Elsöpörni a titkot őrző magányát. Igen, jó, ha vannak barátaink, akik segítenek rendbe szedni a romjainkat. De minden háziasszony tudja jól, hogy amint egy mocskot eltüntetünk jön a következő. És könnyen lehet, hogy máris ott találjuk magunkat ahonnan indultunk.”
Született feleségek
„Az éjszaka közepén megcsörrenő telefon. Az egyedi kézbesítéssel érkező levél. A sürgős jelzéssel ellátott e-mail. Igen. A rossz hírek tudtul adásának számos módja létezik. De van hír, ami annyira rossz, hogy személyesen kell közölni.
…
A rossz hír gyorsan terjed. És ha elér hozzánk, meg kell találnunk a módját, hogy megbírkozzunk vele. Ha a férjünk közli velünk, hogy továbblépett, találunk magunknak egy projektet, ami leköt minket. Ha a számlák kezdenek fölénk tornyosulni, megtaláljuk a lehetőségét, hogy keressünk egy kis plusz pénzt. Ha a tudtunkra jut egy olyan titok, ami túl szörnyű ahhoz, hogy megoszthassuk, megtanuljuk magunkban tartani. De sose szabad felednünk, hogy a rossz hír, amit éppen kaptunk, olykor lehet jó is, álruhában.”
Született feleségek
„Ha az emberek valamivel többet gondolkoznának, meggyőződnének róla, hogy az élet nem éri meg, hogy annyit nyugtalankodjunk miatta…”
Lermontov