Grace klinika 2/24 – Sérülések

„Mindannyian úgy rombolunk az életben, mint elefánt a porcelánboltban. Egy törés itt, egy horzsolás. Kárt teszünk magunkban és másokban is. A nehéz az, hogy próbálunk rájönni, hogyan kezeljük a sérülést, amit okoztunk vagy amit nekünk okoztak. Néha a sérülés váratlanul ér minket. Néha azt hisszük, hogy helyre hozhatjuk a kárt. De néha úgy ér miinket a sérülés, hogy nem is látjuk előre.

Mindenki sérült úgy látszik. Csak van, aki jobban, mint mások. Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket. Aztán felnőttként visszaadunk mindent, amit kaptunk. És persze mindannyian okozunk sérüléseket. És aztán minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami menthető. „

Grace klinika

A remény rabjai – a zene és a szabadság

„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”

A remény rabjai

Grace klinika 14/4 – Kapcsolatok

„Az emberi agyban százmilliárd idegsejt van, melyek számtalan módon kapcsolódnak. Miattuk tudunk számolni. Beugrik, hol a kulcs és milyen volt apa hangja. Ezek folyton dolgoznak. De ha az agyunk elromlik, nem könnyű megjavítani és akkor nem szabad hibázni. Akit bevisznek a műtőbe, az fél, hogy többé nem ébred fel. De egy agyműtétnél attól félünk, hogy felébredünk. De nem fogunk tudni róla.

A gubancokkal az a baj, hogy mire kibogozzuk őket, már késő. Ezért vigyáznunk kell a kapcsolatainkra. Idő kell, törödés és figyelem. Figyelnünk kell rájuk és nyitottnak kell lennünk. Amit csak lehet, mindent összekötünk a lehető legóvatosabban. Aztán már csak imádkoznunk kell. Hogy ne legyen semmi baj.”

Grace klinika