„A gondolkodás nyugalom, békesség, vagy legalábbis annak kellene lennie, de szegény szívünk túlságosan zakatol, szegény agyunk túlságosan lüktet hozzá.”
Herman Melville
Grace klinika 9/12 – Fantomvégtag
„Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.
…
A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”
Grace klinika
Hemingway – Remények és csodák
„Emberi törvény kibírni mindent,
És menni mindig tovább,
Még akkor is, ha nem
élnek már benned
Remények és csodák.”
Hemingway
Isaac Newton – megismerés, felfedezés
„…olyan vagyok, mint a tengerparton játszó gyermek, aki játék közben imitt-amott egy, a szokottnál laposabb kavicsot vagy szebb kagylót talál, míg az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül terül el tekintetem előtt.”
Isaac Newton
Grace klinika 13/8 – Alvás
„Volt egy olasz család, amely sosem aludt. Egy genetikai betegség miatt maradtak ébren. Hónapokig. Aztán a testük egyszerűen leállt. Bár sok éve kutatják, a tudosok még mindig nem tudják, miért alszunk. Csak tudjuk, hogy aludnunk kell. Mert ha nem alszunk, rossz döntéseket hozunk. Kimondjuk, amit nem kéne. És néha azt is látjuk, ami nincs ott.
…
A fáradtságunk elér egy szintet. Egy szintet, ahol már semmi nem számít. A testünk fáj, az agyunk eltompul, mintha egy alagutban lennénk és csak alvásra vágyunk. De hogyan bírjuk mégis? Hogy hogy nem ülünk le és adjuk fel? Ez néha könnyű. Néha fejben egy játékot játszunk. Kitalálunk valakit. Egy jó embert. Vagy bármit, hogy tovább bírjuk.”
Grace klinika