Hemingway – Remények és csodák

„A legjobb ajándékomat karácsonyra kaptam 10 évesen. Életem első varrókészlete. Addig használtam, amíg vérezett az ujjam, aztán pedig megpróbáltam összevarrni. És ez indított el a sebészet útján. A lényeg az, hogy a legjobb ajándékok néha meglepő csomagolásban érkeznek.
…
Minden nap az életet adhatjuk ajándékba. Lehet, hogy fájdalmas, lehet, hogy rémisztő, de a végén megéri. Minden esetben. Mindenkinek van lehetősége adni, bár az ajándék átadás nem mindig olyan drámai, mint ami egy műtőben történik. Az ajándék talán egy egyszerű bocsánat kérés. Talán az, hogy megértjük a másik álláspontját. Vagy az, hogy megőrizzük egy barát titkát. Az öröm állítólag az, hogy adunk. De ha az öröm elszáll, amikor adni már inkább terhet jelent, akkor megállunk. De ha olyan vagy mint a legtöbb ember, akkor addig adsz, amíg már fáj. És aztán még egy kicsit.”