Grace klinika 6/18 – Halál

„Meghalni nem könnyű. A testet életben maradásra tervezték. Kemény koponya. Erős szív. Élénk érzékek. Ha a test kezd elbukni, jönnek a gyógymódok. A sebészek elég arrogánsak, hogy azt higgyék, bárkit megmenthetnek. Mint mondtam, meghalni nem könnyű.

Élni jobb, mint meghalni. Egy pontig. De még ha helyes is hagyni meghalni a másikat, egy sebésznek nem ez a dolga. Mi arrogánsak vagyunk és versengünk. Nem szeretünk veszíteni. És a halál az veszteség. Akkor is ha tudjuk, hogy nem az, ha tudjuk, hogy ideje és hogy helyes. És tudjuk, hogy mindent megtettünk. De nehéz elhesegetni, hogy tehettünk volna többet.”

Grace klinika

Grace klinika 2/21 – babonák, hit

„Az egyetem udvarán van egy csodatévő szobor. A diákok hosszú évek óta megdörzsölik az orrát, hogy szerencsét hozzon. Az első éves szobatársam mindenkinél jobban hitt a szobor erejében, így aztán minden egyes vizsga előtt el kellett kísérnem, megdörzsölgetni az orrát. Talán jobban tette volna, ha inkább tanul. Ugyanis kibukott másodévben. De az biztos, hogy mindannyiunknak meg vannak a magunk babonái. Ha nem mágikus szobrokban hiszünk, akkor elkerüljük a járdarepedéseket vagy mindig a jobb cipőnket vesszük fel először, fán kopogunk, pókot látni reggel bajt jelent. A világért sem haragítanánk magunkra az Isteneket.

A babonák az olyan dolgok közötti űrt töltik be, amelyeket irányíthatunk és amelyeket nem. Itt egy penny felveszed és szerencse ma végig Veled lesz. Senki nem akarja elszalasztani a jó szerencséjét, de ha elmondjuk 33-szor az segít? Valaki tényleg odafigyel rá? De ha senki nem figyel, akkor meg minek csináljuk ezt a sok furcsaságot? Minek? Hiszünk a babonákban, mert azt mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy nincs mindenre válasz. És tudjuk, hogy az élet rejtélyes dolgokat tartogat. Ne becsüld le a voodoo-t akárhonnan is jön.”

Grace klinika

Patch Adams – A szeretet

„Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”

Patch Adams