„Szeretem a mosolyokat és a nevetést.
Ha valaki mosolyt szeretne saját életében, akkor annak tennie is kell érte valamit.
. . . Hogy mit is? Természetesen nem haraggal, féltékenységgel, mohósággal vagy gyűlölettel, hanem szerető kedvességgel, nyitott szívvel és bizalommal. ”
Dalai Láma
„A rák egy biológiai pidbull. Mindig harcolni akar, és lesből támad. Megvárja, hogy a test biztonságban érezze magát, hogy azt higgye, hogy erős és egészséges. A rák ekkor lép támadásba és csak nő és nő. A test nem észleli a veszélyt.
…
Elbújhatunk a pidbull elől, de az csak ideig óráig segít. Csak egyféleképpen győzhetünk. Talpra kell állni. Ha szerencsénk van és élve megússzuk, szánjunk időt a ünneplésre. Mielőtt visszavesszük a páncélt, hogy megküzdjünk a következővel.”
„Az eltűnés gyakori a tudományban. Egy betegség hirtelen elmúlhat. Tumorok szívodhatnak fel. Felnyitunk valakit és észrevesszük, a rák eltűnt. Nem tudni miért. Bár ritka, de megesik. Téves diagnozisnak hívjuk. Azt mondjuk, az elején nem látszott. Bármit mondunk csak az igazat nem. Az életben gyakran tűnnek el dolgok. Ha valami olyan tűnik el, amiről nem is tudtunk, hiányzik?”
Grace klinika
„A múlt soha nem ott van, ahol azt hittük, hogy hagytuk.”
Katherine Anne Porter
„Kezdetben az Isten megteremté a Földet és Mennyet. Legalábbis ezt mondják. Megteremtette az ég madarait, a mező vadjait és ránézett teremtményeire és látta, hogy ez jó. Azután Isten megteremtette az embert és azóta nincs megállás a leejtőn. A történet szerint Isten megteremté az embert a saját képére, de erre nincs bizonyíték. És végül megteremté a Napot, a Holdat és a Csillagokat. És az ember csak bajt csinál. És ha az ember bajban van – és ez gyakran van így – valami nálánál nagyobb felé fordul. A szerelemhez, sorshoz, valláshoz, hogy értelmet adjon mindennek. De egy vérbeli sebész számára az egyetlen, ami értelmet ad, az a gyógyítás.
…
Orvosként ma már többet tudunk az emberi testről, mint eddig bármikor a történelem során. De maga az élet csodája, hogy miért élünk és miért halunk meg. Miért bántunk vagy bántanak meg minket. Az továbbra is rejtély. Tudni akarjuk az okot, a titkot, a választ a könyv végéről. Mert a gondolatot, hogy teljesen egyedül vagyunk idelent, túl nehéz lenne elviselni. De ha a nap véget ér. Az a tény, hogy mi ott vagyunk egymásnak, minden ellentétünk és más nézeteink ellenére. Elég ok arra, hogy tovább higgyünk.”
Grace klinika