Hemingway a barátságról

„Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találni egy embert,
akinek a lelkébe nyugodtan
letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek
kedves arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

Hemingway

Született feleségek 8/9 – Elszigeteltség

„Egy olyan békés nyugodt környéken, mint a Lilaakác köz még a legapróbb szabályszegés is arra sarkallhat, hogy rendőrt hívjunk. Ha a szomszéd kölyök meggondolatlanul dobálódzik. Ha a saját gyerekünket móresre kell tanítani. Ha az utcabeli kamaszok együttest alapítanak. Igen. A Lilaakác köz hölgyei hozzá voltak szokva, hogy a rendőrséget hívják. Ahhoz azonban a legkevésbé sem, hogy a rendőrség hívja őket.
..
Mikor a barátnőimnek a leginkább szükségük volt egymásra, pont akkor maradtak végtelenül magukra. Az egyik az őrjítő kényszerrel, hogy megtalálja a férjét. A másik egy fájdalmas titok leleplezésének a következményével. A harmadik a sehova sem tartozás ürességével. Ám a negyedik barátnőm számára az elszigeteltség érzése annyira teljes volt, amitől talán már nincs is menekvés.”

Született feleségek

Született feleségek 6/3 – Nő

„Van egy bizonyos fajta nő, akit gyakran látni a kertvárosokban. Hálóköntösben várja az iskolabuszt. Hajcsavarókkal a fején ugrik ki a postára. Pólóban és melegítőnadrágban megy ki a piacra. Ez a nő feleség és háziasszony, mert hogy úgyis kár a gőzért. … Igen, van egy bizonyos fajta nő, akit csak a kertvárosban láthatunk, aki igyekszik, hogy szép legyen, ha van valaki, akiért érdemes igyekeznie.”

Született feleségek

Grace klinika 5/10 – Kapcsolatok

„Anyám élete legszebb és legrémisztőbb percének nevezte. A műtőasztal végén állni és tudni, hogy az ott fekvő beteg élete csakis és kizárólag rajtad múlik. Mindenről álmodunk, mert az első ember, aki először szólózik egy műtőben, az nagymenő.

Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk. És közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz. Másképp magunkra maradunk. Idegenek. Egymástól elvágva. És elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet. És így egy kis ideig egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.”

Grace klinika